Régi és új cimboráknak

Legkedvesebb cimborám

2012/04/18. - írta: cimbora2012

Kedves Cimboráim,

Az események elsodortak kedvenc laptopomtól, pedig minden nap elhatároztam, hogy tollat ragadok, hisz vár rám a cimbora blog, már ami a billentyűket illeti, de aztán jönnek a nem várt események, amelyek erősebbek egy elhatározásomnál…

Takács Vera volt kollegám-kölyökidős cimborám, a blog "rebdszergazdája" jogosan háborog, küldi az emaile-ket, hogy:

-Mi van? Mi lesz már? Ez így nincs rendjén! Nem ezért találtam ki neked ezt a blogot, hogy ne írj semmit, mikor tudom, mennyi minden történik körülötted!?

Amikor a legsűrűbb napokat éltük hajdan gyerek-televíziós életemben, mindig arra gondoltam, ha majd jönnek a nyugdíjas évek, amikor csak az unokáim lesznek életem főszereplői….az lesz az igazi béke és nyugalom…

Hát itt vagyok nyugdíjas éveim kellős közepén, persze nem úgy jutottam ide, ahogy szerettem volna, nem úgy telnek a napok, ahogy akkor gondoltam, minden másképp alakult, mint reméltem, de itt vannak ezek az évek, itt vannak szerencsémre az unokák, no meg Tamás fantasztikus koncertjei, ezek az ünnepnapok!

Ilyen volt ez az első szombat délelőtti Cimbora Klub a Rózsavölgyi Szalonban, s azóta furdal a lelkiismeret, hogy hallgatok, pedig volna mit mesélnem, mert az öröm azóta is velem van, s naponta többször is elmosolyodom, amikor eszembe jutnak ennek a találkozásnak a pillanatai. Velem jönnek a kedves arcok, anyukák, nagymamák ölelő tekinteteivel, a koncert utáni köszönetekkel, ölelésekkel, s ami még ennél is fontosabb, a párnákon, a lábam előtti sok-sok csillogó szemű apró új cimbora jelölt tekintetével…bevallom, nem is reméltem, hogy mindjárt az első találkozás ennyi régi és új cimborát mozgósít. Azt meg végképp nem hittem, hogy az óvodások ugyanolyan lelkes Sebő rajongók lesznek, mint az érdi Cimbora klub hetedikes diákjai.

Nem tagadom, hogy erősen dobogott a szívem, amikor köszöntöttem a Rózsavölgyi Klub Cimbora közönségét, de a feszültséget azonnal félbeszakította Marci unokám, aki mögöttem ült a Londonból kapott piros emeletes buszt ölelgetve, s amint meghallotta köszöntő szavaimat, ami „kedves régi és új cimboráim”-ig jutott el, meghúzta a szoknyámat és hangosan közbeszólt:

-       Én vagyok a te új cimborád! – s ahogy megfordultam csitítani, láttam a sértettséget gyönyörű szemeiben, hogy jövök én ahhoz, hogy őt kihagyom a köszöntőmből, hisz eddig folyton azt hallotta tőlem, hogy ő az új és számomra legfontosabb cimbora, most meg…?

A közönség reagálása feloldott minden feszültséget, s Marcinak köszönhetően igazi családias légkörben folytak tovább az események. Sebő zenekara kibővült három gyönyörű lánnyal, Sebő tanítványaival, s úgy énekeltek, muzsikáltak, hogy még most is hallom a hangok és hangszerek csilingelését, de a lelkes fogadtatás, a szűnni nem akaró taps is ezt igazolta. A pódium lépcsőjén ülve figyelhettem a gyerekek arcát. Marci londoni piros busza nem szűnt meg föl, s alá járni a zenészek lábai előtt, persze néha megállt a keze, s akkor csodálkozó tekintete el-elakadt Sebőék hangszerein, vagy a jól ismert Weöres nótákat felismerve énekelni kezdett. Néha leteszi a piros buszt, bepakolja a dobozába, az ölembe ül, szorosan átölel, érzem, hogy azért annyira nem haragszik, de vegyem észre, hogy azért ő a legfontosabb Cimbora.

Én azt se tudtam, kire nézzek, ifjú operatőr cimboráimmal többször összemosolyogtunk, éreztem bólogatásukból, hogy ők is jól vannak,mert valóban ők ültek a kamerák mögött.

 

Aztán Sebőt kérem, meséljen Weöres Sándorról, hisz annyit jártunk nála…a Macskainduló születésének története következik, majd a régi cimborás költőemlékeket egy mai költő, VARRÓ DÁNIEL bemutatásával folytatjuk, akit először tizenéves múltjáról faggatom. Kerestem a gyerekek között egy 12 éves kisfiút, s próbáltam a többiekkel érzékeltetni, hogy mennyi idős volt Dani, amikor a legelső sikerét aratta az iskolában, hatodikosként.

-       Arany János sikerén felbuzdultam,  -   mondja Varró Dániel, - mert azt tanultuk, hogy a Toldi meghozta neki az országos sikert, s akkor gondoltam, én is próbálkozom, s írtam egy hősi eposzt Nyuszikáról, hasonló címet adtam neki, mint Arany János, Nyuszika, Nyuszika szerelme és Nyuszika estéje. Hát, országos siker nem lett, de a gyerekeknek tetszett!
Volt nagy derültség, amikor Dani idézett Nyuszika kalandjaiból…s aztán jöttek a Varró-Sebő dalok, de ekkor öt éves Marcim tűrőképessége megszólalt,

-       Most már unom, ez jó Cimbora volt, de menjünk le Zoli babához a játszóházba.-

zolika.jpg

 Erre még 15 percet várnia kellett, mert a többiek néhányszor még visszatapsolták Sebőéket, mivel nem csak óvodások voltak a nézőink, s amikor a Strumica is elhangzott, az macedon dal, amit sokszor elénekeltünk eredeti nyelven, és magyarul  is régi Cimbora műsorainkban, s együtt elénekeltük, hogy Jöjj délre Cimborám, lássuk Strumicát… - Marci is boldog ugrálással vonult a Könyvesbolt gyerekeknek kialakított játszóházába, ahol öccse, Zoli baba másik, két éves kis unokám várt ránk, s a koncert alatt lelkesen próbálgatta a Cimbora játszóház kicsiknek szóló játékait..

Örömmel láttam, hogy közönségünk majd minden tagja megállt a földszinten s még legalább félórára volt szüksége a szülőknek, amig az ebéd idejére hivatkozva haza tudták vinni őket…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cimbora2012.blog.hu/api/trackback/id/tr304458966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása