Országjáró Cimbora

Mesélnem kell, mert olyan események történtek, hogy ezeket meg kell osztanom veletek. Országjáró Cimbora kalandozásunk kapcsán fantasztikus élményekben volt részünk! Dunaújvárosról indultunk, s Balatonalmádiban folytattuk, és csak azért nem mentünk el Békéscsabára, mert az almádi és a békéscsabai koncert ugyanabban az időben volt.

Kezdem a mesémet Török Marcsi néni könyvtáros dunaújvárosi cimboráival.... akik már 12 évvel ezelőtt megszerkesztették a Cimbora Esküt, amit azóta számtalan Cimbora klub átvett.

Amikor délután megérkeztünk, az első csoport épp távozott, és a következő már ott is volt. Nemcsak Marcsi néni, de a vendég Adamik Zsolt író is örült nekünk.

Réka már fényképezett is, én a meglepetéstől még a kabátot is elfelejtettem levenni, amikor ifjú író-barátom azzal fogadott, hogy gyerekkorában félt a Cimbora főcímzenéjétől. Bár a műsor érdekelte, s mire vége lett a zenének vissza is ment, de a mai napig nem érti, mi volt ennek az oka. Horgas Béla versét, és Cseh Tamás zenéjét eddig még mindenütt lelkesen idézték, s a Hol volt, hol nem volt volt egy Cimborám, eddig csak derűt váltott ki az emlékezőkből, Zsolt azonban félt tőle, megfejtenem csak a beszélgetés végére sikerült, s kiderült számomra, hogy az egyébként is létező, gyerekkori félelmeit egy sereg kalóztörténet megírásával győzte le. Örülhettünk ennek, mert a gyerekek lelkesedése percről percre bizonyította, hogy szeretik a könyvet. Ennyi érdeklődő, s az Ördögbőr grófja meséiből felkészült cimborát csak álmodhat egy gyerekkönyvtáros, de egy író is. A kérdések, s a gyerekek kíváncsisága nem akart megszűnni.

Másfél órás, izgalmas beszélgetésünk csak azért ért véget, mert új csapat érkezését vártuk. Búcsúzáskor viccesen úgy váltunk el, hogy ezután Zsolt cimborám már nem fél majd a főcímzenétől... Mosolyogtam magamban, nincs is rá módja, mivel már rég megszűnt a műsor!

 Itt következik az unokáimnak dedikált vicces ajánlása, hogy ti is mosolyogjatok...

Ezt, a hangulatos délutánt csak az almádi gyerekek lelkesedése múlta felül! Én még ilyen író-olvasó találkozón életemben nem voltam, pedig voltam néhányon! Bevallhatom azt is, hogy kitaláltam jó néhány műsort négy évtized alatt, de ehhez hasonlót, elképzelni sem tudtam.

Az történt, hogy Vig Balázs, amint megérkezett, bemutatkozott, s szinte azonnal játszani kezdett. De semmi sem úgy történt, ahogy megszoktuk.  Érdeklődő kíváncsisággal folyamatos társalgás közepette forgolódott a gyerekek között, egy percre meg nem állt, s természetes kíváncsisággal kérdezett, és kérdezett...   Először az után érdeklődött, hogy ki kapott tegnap este elalvás előtt búcsúpuszit...? A gyerekek azonnal kart az égbe emelve, ugrándozva jelentkeztek, válaszoltak, s meséltek a tegnap estéről, s a hangulat egyre élénkebb lett!

 Balázs úgy mozgott a hetven gyerek körül, mint a motolla, kérdezett, érdeklődött, elbújt a függöny mögé, ha kellett, kezében a Puszirablókkal és egy mikrofonnal forgolódott, miközben persze megtudtuk ki is az az öreg király, aki könyvének főszereplőjeként egy este elfelejtett búcsúpuszit adni Szeretke királylánynak. A kezében levő mesekönyvből néha apró részleteket is felolvasott, visszakérdezett, és válaszolt, miközben egyre kíváncsibbá tette a gyerekeket.

Aki olvasta a Puszirablókat, az segíteni akart, aki nem, az pedig megtudhatta, micsoda bonyodalmak adódtak abból, hogy Szeretke királykisasszony egy este nem kapta meg ezt a bizonyos búcsúpuszit király apukájától...Nem kis fantáziára vall, hogy a királyi palotából, hogy kerül Szeretke királykisasszony az édesvízi tenger közepére egy puszirabló kalózhajójára...Mit ne mondjak, fergeteges másfél óra volt! Vig Balázs mozgatta, ugráltatta a társaságot, és a gyerekek érdeklődése egy pillanatra sem lankadt. De nem unatkoztak a tanító nénik sem, még én sem vettem észre az idő múlását, másfél óráig figyeltünk erre a varázslatos műsorvezetésre, és mindenki felhőtlenül kacagott!

A legcsinosabb tanítónénit hirtelen színészi alakításra kérte, majd megkérdezte a gyerekeket, ki legyen Szeretke királykisasszony és ki legyen az öreg néni, akit telefonon felhív az elrabolt királylány. Mert ki más rabolhatta volna el Szeretkét egy ilyen mesében, mint a kalózok, s ő, egy véletlenül talált telefonon próbált segítséget kérni.

A gyerekek kórusban kiabálták, hogy a tanítónéni legyen Szeretke királylány, s Balázs az öreg néne. Nem! - közölte Balázs, - nem! Szeretke királykisasszony szerepét ő fogja játszani, s a tanító néni lesz az öreg néne, s már kérte is, hogy hétrét görnyedve, fogadja majd a telefonhívását....

 A gyerekek dőltek a nevetéstől, és tapsolták a jelenetet...Alig telt el pár perc, s már a kengurukhoz hasonlóan ugráltatta őket, miközben mindent megtudtak ennek a kedves állatnak a külsejéről, mozgásáról, erszényéről... Ennyi boldog, kedves gyereket régen láttam ennyit kacagni!

 Amikor vége lett, nem volt könnyű dolga a tanítónéniknek, mert a gyerekek nehezen váltak el az írótól, hosszú sorokban, türelmesen álltak, és vártak Vig Balázs aláírására...

Tényleg csak a legnagyobb elismerés hangján írom ezeket a sorokat, s azt kívánom, hogy minél többen találkozzatok Vig Balázzsal, mert garantálom, hogy aki nem ismerte eddig Szeretke királykisasszony történetét a Puszirablókkal, az azonnal a könyvtárba rohan és keresni fogja...
Nagy örömmel tapasztaltam azt is, hogy Dunaújvároshoz hasonlóan, az írónak Almádiban is sok-sok segítőtársa akadt, mert a cimborák itt is könyvtárba járók, Perus Zsuzsa néni cimborái itt is bebizonyították, hogy az évtizedek óta működő Cimbora Klubnak bizony van értelme!

A játék a vörösberényi iskolában folytatódott hasonló sikerrel, s amikor elbúcsúztunk szülőfalum iskolájának igazgatóhelyettesétől, nem véletlenül kért lelkesen, hogy jöjjünk máskor is, mert ilyen lelkesen gyerekek író-olvasó találkozóról még nem távoztak, mint ezen a délutánon!

Köszönjük Vig Balázs, várjuk szeretettel a Petőfi Irodalmi Múzeumban december 13-án délben, Cimboramaratonunkra, ahol reméljük, hasonló lelkesedéssel fogadják Cimboráink a Puszirablókat!

Ezen a napon sajnáltam legjobban, hogy nem tudtam azzal búcsúzni Vig Balázstól, ahogy régen szoktam, jöjjön a stúdióba, s felvesszük a találkozót a Cimbora műsorba.

Mert ott lenne a helye, hogy mindenki megismerje, aki szeret olvasni. De azért nincs nagy baj, mert mindenképpen rögzítjük a legközelebbi találkozót, és az interneten ti is megismerkedhettek legújabb író Cimboránkkal, aki amikor búcsúzáskor megdicsértem, hogy milyen remek programot állított össze, rám nézett mosolyogva, s csak annyit mondott:
- A Cimborán nőttem fel! Mit ne mondjak? Jól esett! Jó napom lett!

fotók: Érdi-Harmos Réka