Valamikori tévészerkesztő lelkemnek, különösen fájdalmasan szép volt ez a mai nap. Valamikori meggyőződésem ma ismét megerősödött, a komolyzenére nagyon fontos és érdemes kicsi korban a gyerekeket nevelni, - s ennek bizonyítására ugyan számtalan sorozatot őríz ezekből a műsorokból az MTV archívuma, /Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás, Rico Saccani és Uri Mayer és Hamar Zsolt és Kesselyák Gergő vezetésével/ de valószínű az MTVA már ezeket is elavultnak minősíti a Cimborával együtt, azért nem ismétlik őket. Szóval ez csak a bevezetés, mert Tamás ma ismét folytatta májusi sikersorozatát, csak az én örömöm volt megosztott, mert miközben az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Tamás fantasztikus hatással volt a gyerekekre! A balatonkenesei iskola aulája megtelt alsótagozatosokkal. Lehettek vagy százan. Körbeülték az öreg Förster zongorát, és pisszenés és suttogás nélkül hallgatták Tamást, aki 55 percen át megállás nélkül mesélt kedvenc zeneszerzőiről apró érdekes történeteket és hol részleteket mutatott, hol teljes darabot játszott. Azzal inditott, hogy ismeritek-e Mozartot? Sok kéz a magasba lendült, én tolmácsoltam, aztán megkérdezte, tudjátok, hogy hány variációt írt az általatok is jól ismert Hull a pelyhes fehér hóról? Na, ne ijedjetek meg, nem játszom el mind a 12-t, s jöttek a részletek, aztán, Chopin és Liszt következett, s végül a szünni nem akaró taps a csöngetéskor nem akart abbamaradni....nagyon megható volt! Talán másodikos lehetett egy apró szőke kislány, aki egy puszit szeretett volna adni Tamásnak a koncert végén, Réka segítségével ez is sikerült. Aztán jöttek a kamaszok, ők is betöltötték a termet, kicsit féltem, lesz-e olyan csend, mint a kicsiknél, de a félelmem felesleges volt. Tőlük azt kérdezte Tamás, hány évesek, s mikor kiderült, közölte, hogy még van 5-6 évetek, hogy ilyen zenét komponáljatok, s eljátszotta a Forradalmi etüdöt Chopintől. Aztán jött egy kis történelem a varsói felkelésről,hogy miért hagyta el Lengyelországot s a hátizsák, amiben már volt két zongoraverseny, amit magával vitt, s amelyeket azóta is a legsikeresebb zongoraversenyek között tartanak számon, és Chopin még 20 éves sem volt ekkor. A gyerekek ámulva hallgatták az e-moll zongoraverseny részletet, aztán Liszt hazafiságáról is szó esett, az árvizkárosultak hatalmas adományát, a Zeneakadémiát említette, s csak az én szívem fájt, hogy ezt most, itt, csak 120 gyerek hallja, s nem több ezer. De ez már az én meggyógyíthatatlan tévés lelkem, aki nem is érti, miért hagytuk, hogy így legyen?! De azért végülis nagyon jó volt ez a délelőtt, nyáron megyünk nagykoncertre a templomba, s annak ellenére, hogy egyesek szerint a Cimbora elavult, itt mégis ünneplik Pünkösdkor és a Gyereknapon is a Cimbora játszóházzal és Sebő Ferivel, és Korhecz Imolával, mert nemcsak a Cimbora 40 éves, hanem a Weöres Sándor is 100 éves lenne. Legalább a kenesei gyerekekkel cimborázhatunk, ez se semmi manapság. Bocsánat! Holnap Dunaújvárosban a balatonalmádi cimborákkal ünnepelnnek, a Budapesti San marco uti Óbudai Művelődési Ház és a Ferencvárosi a Gyereknapon ünnepel velünk, a debreceni Kölcsey Központban meg egy hónapja arattak hatalmas sikert cimboráim, úgyhogy mégsem panaszkodom, csak kicsit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.