Régi és új cimboráknak

"Versengés a zongora és a hangszerek között" - interjú Érdi Tamással

2013/03/01. - írta: cimbora2012

A HELLO ART BLOGRÓL 

Négy koncertje is lesz márciusban Érdi Tamásnak, aki közel húsz esztendővel ezelőtt, tizenöt évesen játszott először zenekarral, nagy tetszést aratva a Tavaszi Fesztiválon, éppen Vásáry Tamás vezényletével, aki a március 7-i hangversenynek is a dirigense.

erditamas_lippai.jpg

A Savaria Szimfonikus Zenekarral koncertezik március 7-én, Szombathelyen, s Mozart kétzongorás versenyművét játssza Vásáry Tamással, aki a zongora mellől vezényli a zenekart.
- Nem ez lesz az első alkalom, hogy az Esz-dúr zongoraversenyt együtt játsszuk, másfél évtizeddel ezelőtt az Operaházban, néhány éve pedig Londonban, a Barbican Centerben adtuk elő ugyanezt. Úgyhogy nincs más dolgunk, csak fel kell eleveníteni az emlékeinket...
A legelső zenekari koncertjén is Vásáry Tamás volt a karmester, amikor Mozartot játszott, nagy sikerrel.

- Az ő segítsége, támogatása, bíztatása nélkül bizony nem tudom, hol lennék! 15 éves voltam, amikor először zenekarral játszottam, és számomra nincs izgalmasabb zenei élmény, mint amikor körülöleli az embert a zenekar, és megindul egy jó értelemben vett versengés a zongora és a hangszerek sokasága között.

- És van győztes?

- Az a jó, ha nincs. Akkor születik különleges előadás, ha van versengés, de ez kiegyensúlyozott, és senki sem lassul le, vagy rohan előre. Szóval nagyszerű élmény az együttmuzsikálás, ráadásul két zongorával!

- Mozarttal indult zenekari élete, de játszott már Beethoven-zongoraversenyt Uri Mayerrel, Chopin-zongoraversenyt Rico Saccanival és Kocsis Zoltánnal, Liszt-zongoraversenyt tavaly a bukaresti Enescu Filharmonikusokkal... Nem hiányzik, hogy nincs kontaktus a karmesterrel?

- Amikor a Torontói Szimfonikusokkal játszottam, akkor éreztem, hogy az angol karmester, Barry Wordsworth kissé szorong, hogy mi lesz ebből, de elég hamar megnyugodott, mert négy próbát írtak ki, de aztán egy próba után hármat lemondott. Ha a zene összetartó erejét érzi az ember, akkor nincs probléma és ehhez nem kell látni.

Elég sűrű a március első fele, Szombathely után három szólóest következik, a Rózsavölgyi Szalonban 11-én koncertezik, az Olasz Intézetben 13-án hallgathatják meg az érdeklődők, s néhány nap múlva, március 18-án már Brüsszelben lép a közönség elé...

- Igaza volt Chopinnek, a szalonoknak különleges, meghitt hangulatuk van. Én is átéltem ezt már néhányszor a Rózsavölgyi Szalonban, ami az egyik legkedvesebb koncerthelyszínemmé vált, de azért remélem az Olasz Intézet közönségét is sikerül meghódítanom.

S ez jótékonysági est lesz a Lions International szervezésében, a bevételt pedig a tehetséges állami gondozottakkapják.

- Sokszor elmondtam már, most is csak ismételni tudom, hogy szeretek segíteni hátrányos helyzetű sorstársaimon. Én is sok segítséget kaptam másoktól, és ezt jó érzés viszonozni. Szeretném, ha siker koronázná ezt az akciót is, néhány hónapja ugyanis fantasztikus élményben volt részünk Grazban, ahol Fodor Beatrix operaénekessel adtunk jótékonysági koncertet. A Grazi Zeneakadémián ugyanis 100 magyar diák tanul tandíjmentesen, s a legtehetségesebbek között osztották szét a bevételt, ami 17 000 euró volt. Ha nem is ennyivel, de azért remélem, itthon is segíteni tudunk.

- Brüsszelben pedig netán március 15-ét fogják ünnepelni?

- Igen, ünnepelni megyek, az Európai Néppárt meghívására, és remélem az ünnephez méltó,  forradalmi programommal elégedettek lesznek.

-A Rózsavölgyi Szalonba pedig gyorsan visszatér, hiszen rövidesen új bemutatója is lesz, mégpedig A KÉT TAMÁS címmel. Ki a másik Tamás?

- Nagy kedvencem, Jordán Tamás. Ahogy ő mond verseket, úgy szerintem senki más… Nagyon szeretem a verses-zenés összeállításokat, alcímnek pedig egy Ady-verssort választottunk , ’Hogy látva lássanak…’ és hogy mit zongorázom, az legyen meglepetés …

-„ Sokkal érzékenyebben nyúl a billentyűkhöz, mint a látó emberek. Úgy hiszem, hogy az ő játékában bizonyos dinamikai tartományokban olyan érzékenység van jelen, ami nálunk természetszerűleg nem lehetséges. Azt merném mondani, hogy talán Chopin-i mértékkel lehetne ezt a képességet mérni -„ mondja Önről Kocsis Zoltán.

- Nem tagadom, hogy ez a vélemény nagy hatással volt rám. Emlékszem, amikor életem első dicsérő kritikáját hallgattam a Magyar Rádió Új Zenei Újságjában, annak örültem ennyire! Akkor tizenévesen, majdnem kiesett kezemből a kis rádió, mert Kroó György elismerő szavai ugyanilyen váratlanul értek, mint a fenti sorok. Szerintem mindenkinek szüksége van bátorító, bíztató szavakra, odafigyelésre. Azt hiszem, hogy ezek nélkül sokkal nehezebben küzdöttem volna meg a lehetetlennel. Életem hihetetlen ajándéka volt, Kroó György bíztató véleménye minden koncertem után. Felbecsülhetetlen hiányát gondolom, nemcsak én érzem. Rengeteget tanultam a műsoraiból is, ugyanúgy, mint abból az együttlétből, ha Kocsis Zoltánnal dolgozhatom!

Mit jelent mindennapjaiban a zene, s hogy érzi, hol tart most a pályáján?

Nem mindig jelent örömöt a zene, mert a gyakorlás kemény, komoly munka, nem könnyű megküzdeni például a Tarantella záró futamaival vagy Chopin a-moll (Vihar) etűdjének kacskaringós íveivel. Ezek nem kifejezetten a boldogság pillanatai… Amikor azonban hallom a vastapsot, vagy azt, ahogy édesanyám a fülembe súgja, hogy állva tapsol a közönség, akkor érzem, mégiscsak érdemes ez a küzdelem azzal a bizonyos lehetetlennel. Azt meg, hogy hol tartok a pályámon, nem nekem kell eldönteni. Nekem csak az a fontos, hogy szeressen a közönség, és egyre több ember legyen komolyzene rajongó, mert mint szoktam mondani, Mozart nélkül lehet élni, de nem érdemes!

(fotó: Lippay Ágnes)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cimbora2012.blog.hu/api/trackback/id/tr265112107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.