Régi és új cimboráknak

Sajtótájékoztató

2014/12/11. - írta: cimbora2012

Megvolt a sajtótájékoztató, s legnagyobb örömünkre sokan voltak, Naszály Gyuri cimborám remekül dolgozott, én szinte minden nap rádióba megyek, s egyre több cimborám kerül elő a Fb-on. De legnagyobb örömömre DRUSZÁM, Sebestyén Márta is 'beugrott' hozzánk - útban zeneakadémiai próbájára, ahol holnap lesz szólóestje - , s igazán szép befejezése volt együttlétünknek, amikor együtt elénekelték Galkó Balázzsal és Sebő Ferivel a Strúmicát, kedvenc Sebő dalomat: Jöjj délre cimborám lássuk Strúmicát...ami méltó befejezése volt rendhagyó sajtótájékoztatónknak, ami Vásáry Tamás és Sebő Feri cseverésző sztorizásától lassan házibulis hangulatba csapott át. Végülis meggyőződésem hogy mindenki jól érezte magát, mert a hosszantaró együttlétből csak vendéglátónkat, Csorba László főigazgatót hívta el a kötelesség, ugyanis fontos vendége érkezett. Remélem 20.-án is hasonló hangulat várja majd vendégeinket. A riadt telefonálásom arról szólt, hogy Vásáry Tamást épp a Szépművészeti Múzeumból irányítottuk vissza, de a Danubia Zenekar Schubert kamaramuzsikájára már odaért.


A Strumica, eredetiben. Egy bolgár népdal, amit táborozó bolgár  fiataloktól hallott annak idején Sebő felvette a repertoárjába, Nagy László írt hozzá magyar szöveget. 

Mindehhez kis illusztráció Takács Vera képeiből.A teljes album ITT látható

 

 

Szólj hozzá!

KARÁCSONYI CIMBORAFESZTIVÁL

2014/12/01. - írta: cimbora2012

sarokmia_1.jpg

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM DÍSZTERMÉBEN

JÓTÉKONYSÁGI ZENEI MARATON

2014 DECEMBER 20-ÁN 10 ÓRÁTÓL ESTE 10 ÓRÁIG

Sajtótájékoztató december 10-én 14 órakor

Az egész napos zenei maratonon nemcsak muzsikálunk, hanem nosztalgiázunk és emlékezünk is a 41. születésnapját ünneplő Cimborával és a 21. születésnapját ünneplő Óbudai Danubia Zenekarral - valamint hírességeinkkel, és fiatal, ifjú tehetségekkel. A zenekar tagjai egy évtizeden át cimborák voltak. Nyaranta a Balaton partján, télen Európa legtetején a grindenwaldi táborainkban muzsikáltak, kezdetben a Cimbora Zenekarban, majd a Vásáry Tamás vezette Magyar Rádió és Televízió ifjusági Zenekarában. Jótékonyságunk lényege ezen a napon, hogy összefogtunk a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal, és hátrányos helyzetű gyermekeket látunk vendégül, ajándékozunk és adományokat gyűjtünk az éhező gyermekek számára.

Szeretettel várunk mindenkit, aki nézője, szereplője volt műsorainknak, vagy egyszerűen csak szerette a Cimborát!

Karácsonyi fesztiválunk helyszíne a három és fél millió műtárgy őrzője, Magyarország első múzeuma, a Magyar Nemzeti Múzeum, ahol a gyerekekkel végigutazhatjuk a nemzeti múlt évszázadait, az őskortól a rendszerváltozásig, megtekinthetik a 2014-ben megújult kiállításokat és a népvándorlás-, és honfoglalás-kori kiállítás részt is.

A rendezvénysorozat közreműködői:

Baraczka Gergő, Becze Szilvia, Bognár Anna, Bársony Kata, Érdi Tamás,

Galambos Lilla, Galkó Balázs, Görög Enikő, Görög Noémi, Halász Judit, Jakab Juli,

Juhász Csaba, Kaláka-együttes, Kányádi Sándor, Kelemen Barnabás, Keszei Bori,

Korhecz Imola, Kokas Katalin, Marschall Norbert, Marschall Tamás, Massányi Viktor,

Oláh Vilmos, Radnóti Róza, Sebő Ferenc, Szentpáli Roland, Szinetár Dóra,

Szokolay Ádám, Lugosi Bálint,Valcz Péter, Vékes Erzsébet, Vida Mónika,

Zalai Antal és dunakeszi zeneiskolások.

Az Óbudai Danubia Zenekar esti Mozart koncertjét Vásáry Tamás vezényli.

Támogatóink és együttműködő partnereink

Budapest Főváros Önkormányzata, NKA, Magyar Nemzeti Múzeum, MFB, Cimbora

Alapítvány, Óbudai Danubia Zenekar, Gyermekétkeztetési Alapítvány, Béres Alapítvány,

Nagycsaládosok Balatonalmádi Egyesülete, egyszervolt.hu, Budapest Zongoraszalon,

Eventuell Galéria

A Cimborafesztivál programja:

10.00-10.30: Bevezető Cimbora hívogató

Hol volt, hol nem volt, volt egy Cimborám: Baraczka Gergő, Galkó Balázs, Juhász Csaba, Korhecz Imola, Marschall Norbert és Valcz Péter közreműködésével.Érdi Márta, a műsor szerkesztője köszöntőt mond, amelynek keretében bemutatja a Cimbora egykori műsorvezetőit.

 

10.30-12.00: Klasszikus zene gyerekekkel-gyerekeknek Radnóti Rózával

J. S. Bach: Esz-dúr zongoraverseny

Dunakeszi Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és diákjai előadásában:

1.tétel Ungár Cecília 2. tétel: Agócs Dávid , 3.tétel: Bárdos Csenge

Liszt Ferenc: 6. Magyar rapszódia

Szokolay Ádám

Liszt Ferenc: 10. Magyar Rapszódia

Vida Mónika

Bartók Béla: Részlet a Bagatellekből

Radnóti Róza

C. Debussy: A boldog sziget

Görög Enikő

S. Rachmaninov: Zenei pillanatok h-mollban és e-mollban

Görög Noémi

 

12.00-14.00: Irodalom, zene és játék

Kaláka-együttes koncertje Kányádi Sándor költővel, a programot az Ewald Rézfúvós Együttes műsora zárja.

 

14.00 -17.30 Kamarakoncertek versek, dalok

Richard Peaslee: Arrows of Time 1.tétel

Vékes Erzsébet (zongora) és Lugosi Bálint (harsona)

W. A. Mozart: e-moll szonáta zongorára és hegedűre 1.tétel K.304

Érdi Tamás (zongora), Kokas Katalin (hegedű)

F. Schubert: Katona induló

Szokolay Ádám (zongora), Vida Mónika (zongora)

W. A. Mozart - Milica Ilic: Don Giovanni fantázia négy kézre

Görög Enikő (zongora), Görög Noémi (zongora)

Talamba-Szentpáli Roland: Fantasie brillante sur Carmen

Vékes Ezsébet (zongora), Szentpáli Roland (tuba)

 

15.30: Dalok, versek:

Halász Judit, Keszei Bori, Massányi Viktor, Sebő Ferenc, Szinetár Dóra, Galkó Balázs,

Galambos Lilla, és Valcz Péter előadásában

 

17.30: Ünneplés:

meghívott színészeinkkel, rendezőinkkel, szereplőinkkel,támogatóinkkal és vendégeinkkel - születésnapi tortákkal

 

19.30: Karácsonyi Mozart Koncert az Óbudai Danubia Zenekarral

Vezényel: Vásáry Tamás

W. A. Mozart: Sinfonia concertante, KV 364

Közreműködik: Zalai Antal (hegedű), Oláh Vilmos (brácsa)

W. A. Mozart: Á-dúr klarinétverseny 2. tétel, KV 622

Közreműködik: Marschall Tamás (klarinét)

W. A. Mozart: G-dúr hegedűverseny, KV 216

Közreműködik: Kelemen Barnabás (hegedű)

W. A. Mozart. Á-dúr zongoraverseny, KV 488

Közreműködik: Érdi Tamás (zongora)

Szólj hozzá!

Régi cimborák

2014/01/31. - írta: cimbora2012

Marta Érdi

Amikor elkeseredem, akkor mindig történik valami, s hogy Kiss Eliza cimborámat idézzem, visszatér szabadságharcos lelkem, mert mint Júlia néni mondta történelemórán, hacsak egy megérti, megérzi, amit szeretnék továbbadni, akkor már érdemes volt...s tegnap a kis Patrik, ma meg Eliza adta vissza veszni látszó hitemet. S ilyenkor mit érdekel engem, hogy cimboramaratonunkhoz nem adja médiatámogatónak nevét az MTV vezetése, de jön velünk az egyszervolt.hu, jön velünk Takács Vera minden kölyökidős támogatottságával, a Béres Alapítvány, a MOL tehetségtámogató programjának gyerekei, s ott leszünk 14 alkalommal maratonjainkkal városokban, budapesti művelődési házakban, Kapolcson, Pécsett a Zsolnai negyed Szamárfül Fesztiválján, az Ördögkatlan Fesztiválon, ott leszünk Balatonfüreden, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen Tatabányán és Orosházán, és végül de nem utolsósorban Balatonalmádiban a régi nagy Cimbora táborok helyszínén, amiről Eliza olyan szépen írt tegnap, felidézve a múltat, felidézve az emlékeinket, amiben Ő még igazi Cimbora lehetett, verseit rögzítettük, emlékeit őrzik a Magyar Televízió archívumának tekercsei, de elő nem vehetjük, mert az MTV valamilyen közszolgálati ok folytán nem adja át nekünk saját műsorainkat megtekintésre, hogy gyerekeiteknek, unokáitoknak megmutassunk benneteket. De mi enélkül is tudunk emlékezni az elmúlt 40 évre, még akkor is, ha régi Cimborákat most épp olyan időben /3 óra és 4 óra között/ismétlik, amikor még minden gyerek 4 óráig az iskolában van, de nem baj, ezeken a találkozókon személyesen megismerkedünk Patrikkal és Johannával, s a többiekkel, ígérem neked Csöpi nagymama és Eliza anyuka, hogy lesz, amire emlékeznek a gyerekek, nem először próbálom legyőzni fantasztikus cimbora társaimmal a lehetetlent! Sajnálatos, hogy így alakult a gyerektelevízió történet, hogy elengedtük a Náhlik televízió után pár évvel a gyerekek kezét, s 34 hazai gyártású gyerekműsorunkat elsüllyesztette a rendszerváltás, így aztán majd az interneten megkeressük őket, az egyszervolt.hu Mesetelevízióját kinyitjuk a kamaszok felé, s megújítjuk műsorainkat, lesz újra komolyzene gyerekeknek s irodalom, és képzőművészet és mindaz, amit a mai televíziós felfogás elavultnak minősített. Úgyhogy Eliza megígérem neked, szép soraid meghatottak, köszönöm, s üzenem férjednek, Norbinak, a 'majdnem cimborámnak', hogy küldje el azt a bizonyos verset, amit annak idején visszaküldtem, hátha ma már az is tetszeni fog! Johanna és Patrik cimboraunokámnak pedig millió puszi...találkozunk a Gyereknapon....

Tegnap- a Facebook oldalról vett idézetek, amik a fenti gondolatokat ihlették
Nagyon megörültem a hírnek, s lám, a Cimbora mégis tovább él, apró történésekben mégiscsak folytatódik. Az én történelemtanárom mindig azt ismételgette az órán, hacsak egy van köztetek, aki megérti, amit én tanítani akarok, akkor már nem éltem hiába! S persze mind a harmincnyolcan úgy éreztük, hogy én vagyok az az egy. 
Becher Zita gyönyörű verset írt 8 évesen a Cimborának:
Madarat láttam,
bambán álltam,
elrepült a madár,
híre hamva már!
S készült ez a vers azért, mert valamikor régen, amikor még közszolgálati volt a Magyar Televízió, ilyen feladatokkal bombáztuk a gyerekeket, s háromezer gyerekkel volt kapcsolatunk. Nem tudom ír-e verseket Zita-mama, de nem is fontos, a lényeg, hogy Patrik CIMBORAUNOKÁM tollat ragadott, s hátha máskor is felcseréli majd a számítógépes játékot versírásra. Küldöm neki ezt a verset, s várom a Nagymamától Patrik, s társai verseit, mert a Cimbora2014-es oldalunkon a helyük. 

Csöpi Becher Jánosné bejegyzést írta Marta Érdinek
16 órája, Budapest környékén

Drága Mártám ezt meg kell írnom Neked !!!!Patrik unokám iskolájában meghívottként előadást tartott Rigó Béla költő. Megemlítette, hogy újra indul a "Kincskereső "....mesélt a "Cimboráról", elővett egy Cimbora újságot és mesélt arról a verset író kislányról aki a címlapon van...Patrik teljesen lesokkolt.....nem merte megmondani, hogy az a kislány bizony az Ő anyukája....de este már versírással próbálkoztunk és már felvázolta egy iskolán belüli kiadvány képét...felhívást nyomtatott, amiben kéri iskolatársait, hogy küldjenek verseket, rajzokat stb., amit azután az újságban szépen megjelentet. Lehet, hogy mégis örökölt valamit az anyjától????? Nagyon jó volt látni ahogy lelkesen nyüzsgött, dolgozott........és tegnap este elmaradt minden hülye számítógépes játék... Szeretettel ölellek, Tamásékat is: Csöpi.
  • Anna Bánhalmi Márti, ne fájdíts. Vagy de. A fiam azért tudja; cim, cim, cimbora...
  • Kiss Eliza Valahol a "Nagy" Generációs Cimborák után következtünk mi, Zita még híd volt a régebbiek között, akiket mi már megszólítani sem mertünk a Cimbora táborban, annyira nagyon tiszteltünk. Nekem Zita volt az első, aki befogadott és átvitt az első balatonalmádi tábor keresztségén., 12 évesen. Anyukám rábízta az életemet, utolólag persze, ha látta volna a következő évek összekacsintásait Zitával, biztosan nem tette volna.:)) Aztán következett 10 év, hol a Pesti forgatások a hétvégi albérletben lakással Csöpi néni is vigyázott ránk, sőt kétezer forint volt a gyerekgázsi,micsoda pénz volt akkor. Emlékszem a vasárnap délutánokra, amikor két nap forgatás után vártam a szüleimet a hétvégi felvételek után a Szabadság téri székház előtt a padokon. Aztán a nyári táborok, a még mai szemmel is nagy költők és zenészek között. Átéltük és megírtuk a balatoni halpusztulást, a nagy esti óriáskoncerteket, a svájci cimborák türkiz-rózsaszín síelős pólója még mindig a szekrényemben van. Aztán jöttek a zenészcimborák, az első év, amikor már olyan sokan voltunk, hogy belaktuk Almádit. Majd jött Csillebérc, amikor már csak Öreg Cimboraként látogattunk el Zitával, Krisztiánnal és Zánka, ahová Zita már tanárnőként saját osztályát vitte el. És aztán mintha egy Cimbora alakú űr lenne szívünkben, lelkünkben. Most van koncert, van Márta néni, aki még mindig egy szabadságharcos...de mit fogok majd mutatni Benedek Elek örökségéből a Johannámnak, azt nem tudom. De legalább Patrik már lelkes. És a legkisebb mozaik is számít, hogy tovább lehessen vinni mindezt!:)
  • Csöpi Becher Jánosné Hát most szeretném is meg nem is ha látnátok........mert folynak a könnyeim.... Igen ...nagyszerű idők voltak, emberközeliek, rengeteg értékes tudnivalóval lettek gazdagabbak a kis"cimborák", eljutottak egy olyan világba -- a valóságban és átvitt értelemben egyaránt ---ahova egyébként valószínű nem sikerült volna másként , ezért hálásak is Márta hidd el nekem !!!!!!! Most viszont a talpon maradásért való harcban egészen más kell, hogy prioritást élvezzen....így nem marad más mint éjszakákon át , hajnalig olvasni legalább / erről azért Zita nem mondott le / és ezekből a mindennapi harcokból mostanában már vers nem született. No de..... Patrik ...talán majd ő a maga gyermeki tisztaságával és hatalmas , érzékeny kis szívével új Cimborákat vezet Hozzád és csak megköszönni tudjuk Neked ha még Őket is " felvállalod "!!!!!Amit üzentél boldogan átadom........
Szólj hozzá!

2014 . A Cimbora éve

2013/11/05. - írta: cimbora2012

Jó érzés olvasni, hogy 2014 a Cimbora Éve!


az első adás főcime

Hosszú idő óta először írhatom le, hogy méltó támogatáshoz jutott Cimbora Alapítványunk, hogy újra szűk, de tántoríthatatlan csapatommal ismét a gyerekek, a szülők felé fordulhatunk. Első körben valóban a szülők figyelmét szeretnénk felhívni, s híreinkkel ismét  Benedek Elek öröksége felé fordítani, mivel ők a mi törzsközönségünk. Sajnos a gyerekek, unokák csak  hírből ismerhetik, hogy milyen műsorokon nőttek fel a szüleik,  hogy volt valaha egy szakmailag összeforrt társaság, akik a rendszerváltás után még néhány évig remek műsorok készítésével foglalkozhattak. Az MTV Gyermek Televíziója, 40 fős csapatával azonban a rendszerváltás áldozata lett, az első négy évben még reménykedtünk, mivel azt hittük, most jött el a mi időnk, s magas színvonalon folytatva közszolgálati feladatunkat, felvehetjük a versenyt a színvonalas, értékőrző műsorok készítésével, Disney világában csak érdekes és értékes műsorokkal lehet a gyerekeket a képernyő elé ültetni. Ami ezután következett, annak felmérhetetlen következményeiért nem mi vagyunk felelősek. Elengedtük a gyerekek kezét, amit évtizedek óta őriztünk, ezrekkel levelezve, jóval korábban felfedezve az interaktivitás fontosságát. Pénzelvonás kezdődött, és fokozatosan elsorvadt a közszolgálat legigazabb feladata, a gyerekek játékos nevelése, érték felé fordítása. 

kaldinora.pngaz első adás műsovezetője: Káldy Nóra

Ennyit a múlt tényeiről.

Most, hogy  történik valami előrelépés, a szülőkhöz fordulunk elsősorban, próbálkozzunk ismét a lehetetlennel közösen.  Merthogy ők a mi törzsközönségünk, és szeretnénk, ha emlékeiket visszaidézve gyerekeik, unokáik figyelmét ismét felénk fordítanák.

Tehát ünneplésbe burkolt figyelemfelhívásunk lényege, hogy

2014.-et kineveztük
a CIMBORA ÉVÉNEK
,

Több oka van ennek. Egyrészt elindul egy új RETRO csatorna, az M3, ahol minden nap / hétvégéket kivéve,/ lesz CIMBORA ismétlés. Indul a legelsővel, a negyven évvel ezelőttivel,  december közepén. Én is kíváncsian várom, és remélem, hogy nem csak a szülőknek lesz élmény. Mindig a  legkiválóbb rendezőkkel dolgoztam. Hogy csak néhány nevet említsek! Számomra a legkedvesebb  Kardos Ferenc volt, aki sajnos már nincs köztünk, ővele készítettem a legtöbb Cimborát, de ha ő játékfilmet forgatott, akkor András Ferenc, Karinthy Márton, Lugossy László készítette a Cimborákat, de Szász János, Horváth Z. Gergely, Bodnár István, és Sándor Pál neve is a rendezőink között szerepel. Cimbora táborokba a kölyökidősöket is elcsábítottam, s így Takács Vera rendező kollégám, aki ma legfőbb támogatója Cimbora feltámasztási akciónknak, ugyancsak a rendezők soraiban szerepel, s ha már a felsorolásnál tartok, a Duna Tévében készülő Cimborák készítői között is egyre gyakrabban szerepelt a neve, s később, 2002-től a műsor legfőbb gondozója Weininger Gabriella rendező, akinek a szerepe ugyancsak nagyon fontos volt a műsor életben tartása érdekében.

De a műsorok ismétlése,  csak az egyik örömhír, amiről be szeretnék számolni. 
A másik, ami legalább ilyen fontos, hogy Alapítványunk támogatásával élő Cimbora kapcsolatok kiépítésének lehetőségét tervezzük, ami Cimbora Klubjaink működésének segítségével, már városok tucatjait mozgatta meg, pedig még csak terveztük a jövőt.  

csehtamas.pnga Cimbora gyakori vendége, a főcím zeneszerzője CSEH TAMÁS

Örömünnep ez számunkra, mert úgy gondolom, a személyes kapcsolat, a gyerekekre való intenzívebb odafigyelés, ma fontosabb, mint valaha! Szerintünk az Európai Unióban sem találunk 40 évet megélt gyerekműsort. Érdemes  a hagyományt ápolni. Kevés ember van ma Magyarországon a 30 éven túli korosztályban, aki ne folytatná Horgas Béla versét, Cseh Tamás zenéjével  ’Hol volt, hol nem volt, volt egy Cimborám….’

Hogy Kocsis Zoltánt idézzem, ’Ugyan, ne vacakolj, hát mindannyian Cimborák voltunk!’

kaldi_hirgas.pngKáldy Nóra és Horgas Béla könyvekről, versekről beszélget az 1. Cimborában

 A Cimbora év eseményeit 

hamarosan

a CIMBORA 2014 blogon követhetitek nyomon

__________________________________________ 

Arról a sok műsorról, ami a gyerektelevíziózást jellemezte ízelítőt ad a Legendás idők c. blogbejegyzés takacsvera.blogspot. hu oldalról.
_______________________________________

Szólj hozzá!

Sok öröm, kis panasz

2013/05/09. - írta: cimbora2012

Valamikori tévészerkesztő lelkemnek, különösen fájdalmasan szép volt ez a mai nap. Valamikori meggyőződésem ma ismét megerősödött, a komolyzenére nagyon fontos és érdemes kicsi korban a gyerekeket nevelni, - s ennek bizonyítására ugyan számtalan sorozatot őríz ezekből a műsorokból az MTV archívuma, /Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás, Rico Saccani és Uri Mayer és Hamar Zsolt és Kesselyák Gergő vezetésével/ de valószínű az MTVA már ezeket is elavultnak minősíti a Cimborával együtt, azért nem ismétlik őket. Szóval ez csak a bevezetés, mert Tamás ma ismét folytatta májusi sikersorozatát, csak az én örömöm volt megosztott, mert miközben az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Tamás fantasztikus hatással volt a gyerekekre! A balatonkenesei iskola aulája megtelt alsótagozatosokkal. Lehettek vagy százan. Körbeülték az öreg Förster zongorát, és pisszenés és suttogás nélkül hallgatták Tamást, aki 55 percen át megállás nélkül mesélt kedvenc zeneszerzőiről apró érdekes történeteket és hol részleteket mutatott, hol teljes darabot játszott. Azzal inditott, hogy ismeritek-e Mozartot? Sok kéz a magasba lendült, én tolmácsoltam, aztán megkérdezte, tudjátok, hogy hány variációt írt az általatok is jól ismert Hull a pelyhes fehér hóról? Na, ne ijedjetek meg, nem játszom el mind a 12-t, s jöttek a részletek, aztán, Chopin és Liszt következett, s végül a szünni nem akaró taps a csöngetéskor nem akart abbamaradni....nagyon megható volt! Talán másodikos lehetett egy apró szőke kislány, aki egy puszit szeretett volna adni Tamásnak a koncert végén, Réka segítségével ez is sikerült. Aztán jöttek a kamaszok, ők is betöltötték a termet, kicsit féltem, lesz-e olyan csend, mint a kicsiknél, de a félelmem felesleges volt. Tőlük azt kérdezte Tamás, hány évesek, s mikor kiderült, közölte, hogy még van 5-6 évetek, hogy ilyen zenét komponáljatok, s eljátszotta a Forradalmi etüdöt Chopintől. Aztán jött egy kis történelem a varsói felkelésről,hogy miért hagyta el Lengyelországot s a hátizsák, amiben már volt két zongoraverseny, amit magával vitt, s amelyeket azóta is a legsikeresebb zongoraversenyek között tartanak számon, és Chopin még 20 éves sem volt ekkor. A gyerekek ámulva hallgatták az e-moll zongoraverseny részletet, aztán Liszt hazafiságáról is szó esett, az árvizkárosultak hatalmas adományát, a Zeneakadémiát említette, s csak az én szívem fájt, hogy ezt most, itt, csak 120 gyerek hallja, s nem több ezer. De ez már az én meggyógyíthatatlan tévés lelkem, aki nem is érti, miért hagytuk, hogy így legyen?! De azért végülis nagyon jó volt ez a délelőtt, nyáron megyünk nagykoncertre a templomba, s annak ellenére, hogy egyesek szerint a Cimbora elavult, itt mégis ünneplik Pünkösdkor és a Gyereknapon is a Cimbora játszóházzal és Sebő Ferivel, és Korhecz Imolával, mert nemcsak a Cimbora 40 éves, hanem a Weöres Sándor is 100 éves lenne. Legalább a kenesei gyerekekkel cimborázhatunk, ez se semmi manapság. Bocsánat! Holnap Dunaújvárosban a balatonalmádi cimborákkal ünnepelnnek, a Budapesti San marco uti Óbudai Művelődési Ház és a Ferencvárosi a Gyereknapon ünnepel velünk, a debreceni Kölcsey Központban meg egy hónapja arattak hatalmas sikert cimboráim, úgyhogy mégsem panaszkodom, csak kicsit.

Szólj hozzá!

„A Párizsban élő Chopin-zongorista Rév Lívia ezúttal tanítványával, Érdi Tamással ad koncertet Budapesten.”

2013/04/02. - írta: cimbora2012

Remport László, alias City754 kulturális ajánlója

/ Tegnap egy gyönyörűséges írást kaptunk, köszönjük, egy régi koncertélmányt elevenít fel Remport László, akit személyesen nem is ismerünk, de úgy éreztük, hogy ez az élmény másoknak is érdekes lehet.A koncert persze évekkel ezelőtt volt...Érdi Márta/

varpalota, antibes 029.jpgRÉV LÍVIA ÉS ÉRDI TAMÁS


 Egy csodálatos este Frederic Chopin bűvkörében…

 Annak a zenei élménynek, amiről most mesélni szeretnék, hosszú-hosszú, régen múlt időkre visszatekintő előzménye van. Éppenséggel nem is egy jelenleg műsoron lévő eseményről szól, de a végén talán tudni fogjátok, miért ajánlom mindenképpen, hogy – akinek lehetősége van - hasonló alkalmakat igyekezzetek megragadni, ilyen élményekkel szeretteiteket megajándékozni!

 Hogy érthető legyen vonzódásom – többek között - Chopinhez, hadd mondjam el, hogyan kerültem testközelbe a klasszikus zenével:

Óvodás koromban Budapesten, a „nyóckerben”, a Beniczky Lajos utcában, az akkoriban már nem üzemelő „Otthon” mozi épületében laktunk szüleimmel egy alagsori, egyszobás szükséglakásban. (Ha kinéztem az ablakon, szemmagasságban sétáltak a galambok…) Az Otthon moziban laktunk! Jó, mi? Nomen est omen…

Egy idő után apám észrevette, hogy a „lakásunkkal” szomszédos helyiséget nem használják, és egy ajtónyílásnyi helyen áttörte a közfalat. Így bővítette lakóterünket szoba-konyhásra. Ekkor került át kicsiny ágyam a konyhának berendezett bővítménybe, s ekkor hívtam fel magamra a figyelmet az oviban a később családi szállóigévé vált mondásommal:

 -         Az én szobám a konyhában van!

 Szóval, ez a Beniczky Lajos utca a Szigonnyal párhuzamosan, attól eggyel a Körút felé, a Baross utca és a Práter utca között húzódott. Nagyjából a mai Leonardo da Vinci köz helyén lehetett. Hinnétek? Amúgy, a Szigony és a Jázmin utca sarkán az ovi, ahová jártam, még mindig megvan! Nahát!

 A ’70-es évek elején, mikor a Baross és a Práter utca közötti részt szanálták (értsd: lerombolták, földdel tették egyenlővé…), hogy erre a területre a ma ott található lakótelep modern panelházai felépülhessenek, nos, akkor kaptak az én drága szüleim egy tanácsi lakást - akkor így hívták az önkormányzati bérleményt - Újpalotán, a főváros büszkeségeként épülő-szépülő új városrészben! (Csak zárójelben, hogy szavam ne felejtsem! Az addig lakóhelyünkként szolgáló öreg filmszínház épületének fel- illetve lerobbantását rögzítő képsorok többször visszaköszöntek később forgatott ’56-os, és világháborús filmekben!)

De Újpalotát mondjam már inkább!

Szóval, családom minden tagja (Anya, Apa, 8 hónapos hugicám és én) boldogan, az új lakás elfoglalásának eufóriájában éltük meg az átköltözést, így csak jóval az utolsó bútornak a végleges helyére kerülése után merült fel a kérdés: „hogy hát, az idén ősszel 6 éves Lacika (én, hát ki más?) melyik iskolába járjon, itt Újpalotán?”

 Mondhatom, szüleim viszonylag egyszerűen átvágták a gordiuszi csomót!

Mostanság a szülők számára direkte egy rémálom már egy általános iskola kiválasztása is: megannyi ismeretlen körülmény, várható fejlődési tempó, tanítási módszertan, eredményességi mutatók, felvételi arány, társadalmi helyzet, elfogadottság felsőbb szinteken és a többi, meg a többi…

A mi időnkben azonban? Ugyan már! Ilyen aggályok nem abálták édes-szülőimet nyakuktól fölfelé, kérem!

 -         Hogy-hogy-hogy? Mi az, hogy melyik iskolába? Hát amelyik a legközelebb van! Nem? – döntötte el a kérdést édesapám…

 Dehogynem! Így alakult, hogy a Neptun utca 98-ból (ott laktunk) én a Neptun utcai, akkoriban Frankovics Mihályról elnevezett általános iskolába íratódtam be.

Szép, új – természetesen ez is panel – épület volt, piros színű. A munkásmozgalmi hősök neveit bizonyára nehezebben vette volna be a kisiskolások buksija, mint azt, hogy a piros, kék, vagy lila iskolába jár. Merthogy több ilyen suli is volt a környéken!

Hogy vajon csupán a szerencsén múlott-e, hogy: ez az én piros iskolám „mellesleg” zenei alapképzést is biztosító, zenei általános iskolaként funkcionált? A penész, aki tudja! Talán a sors keze is „sáros benne”!

Mindenesetre elég annyi, hogy itt kezdtem meg általános iskolai tanulmányaimat.

A magam részéről teljes őszintén mondhatom, hogy: a későbbiekről mit sem sejtve!

 Kezdjem azon, hogy én már óvodás koromban folyékonyan tudtam olvasni. Na jó, szerintem ez nem olyan nagy ügy, biztos sok gyermekkel foglalkozik az édesanyja, s nem tud neki nemet mondani, mikor kérdez. Én is így tanultam a betűket, ki az, aki másként?

Elég az, hogy az első osztályos általános tananyag írás-olvasás részének elsajátítása számomra unalmasnak tűnt, úgy éreztem, én mindezt már rég tudom – így hát unatkoztam az órákon… No, és mit tesz a gyermek, ha unatkozik? Rendetlenkedik, persze!

Így alakulhatott, hogy az általános iskola első osztályának jelentős részét én már – hogy ne zavarjam a többieket a fejlődésben – többnyire szaktanári javaslatra, az iskola folyosóin töltöttem…

Csavarogtam, bolyongtam, felfedező utakat tettem.

 Egyik ilyen expedícióm közben, halljátok meg: mi történt?  Egyszer csak általam soha korábban nem hallott, csodálatos muzsika hangjai szűrődtek felém! Megálltam – mit megálltam? Megmerevedtem! A lélegzetemet is visszatartottam, hogy jobban halljam a zenét, és persze főleg, hogy: honnan, melyik irányból árad? Ösztönös késztetést éreztem, hogy felderítsem, mi lehet ez a varázslatos hang, ez a különös, minden porcikámat átbizsergető melódia!

A hang irányába indultam, az emeleti folyosóról leóvakodtam a földszintre, ott jobbra fordultam, abba az épületszárnyba, ahol nekünk, elsősöknek nem is volt tantermünk…

A felfedezetlen helyen folyamatosan hallgatózva, lépésről lépésre settenkedtem az egyre tisztábban hallható és egyre inkább lenyűgöző dallam forrása felé, mígnem egy helyiség ajtaját félig nyitva találtam…

 Fogalmam sincs, mennyi ideig állhattam megbabonázva az ajtófélnek támaszkodva, miközben testemet-lelkemet átjárta a zene.

Egy sosem látott, furcsa, leginkább asztalhoz hasonlító hangszert láttam. Fából készült, gyönyörű, esztergált lábakon állt, s maga az „asztal” oldalai is káprázatos, míves megmunkálású, népies faragványokkal díszítettek voltak. Gyönyörűen csillogott a többféle, kezelt keményfa minden porcikája, az „asztal” lapja pedig?

Nos, azon a hosszabbik oldalakkal párhuzamosan, általam ismeretlen szisztéma szerint, megszámlálhatatlan számú és különböző vastagságú húr volt kifeszítve, s ezeket ütögette egy pár, vattával betekert végű ütő segélyével, ördögi ügyességgel, szem számára szinte követhetetlen gyorsasággal a zenész.

Mondom, nem tudom, meddig tarthatott, amíg szinte önkívületi állapotban ittam magamba a csodát, ám egyszer csak az addig nekem félig oldalt, félig háttal ülő alak – mintha megérezte volna magán pillantásomat – az ajtó, illetve felém fordult…

Rám nézett, érdeklődőn végigmért, s meglátva átszellemült, báva arcomat, elmosolyodott, mint egy angyal. Úgy rémlik, először csak annyit szólt:

 -         Tetszett? – Kissé bátortalanul bólogattam erre, de egy szó nélkül, mint akinek elvitte a cica a nyelvét… Majd felocsúdva, s megértve, hogy hús vér ember az, aki az iménti csodát tette, már kissé értelmesebben válaszolgattam kérdéseire, sőt – szelíd unszolására - énekeltem is neki keveset!

-         Szeretnél te is így játszani ezen? – utalt a hangszerre az illető.

-         Igen! Nagyon! – feleltem én, s így utólag visszaemlékezve, valami olyat érezhettem, mintha egy gyermek a párizsi Eiffel-tornyot kérné karácsonyra!

-         Nos, akkor mondd meg édesanyádnak, hogy keressen meg engem itt a zeneiskolában, hogy megbeszélhessük együtt a továbbiakat. Jó? Mondd meg neki, hogy Fábián Joli nénit keresse…

 Ő volt hát, Fábián Joli „néni”, aki tenger szeretetével, s angyali türelmével hét éven át tanított cimbalmozni ezután. Ő volt, akinek segítségével megismerhettem a világ zeneirodalmának legcsodálatosabb darabjait, örök barátságot kötve a klasszikus zenével.

 Mint mondom, hét évig cimbalmoztam Joli néni keze alatt. No, ne értsetek semmi tettlegességet ezen! Ellenkezőleg! Inkább anyai simogatást, ha megérdemeltem. Mondhatom nektek, voltak némi sikereim is, iskolai-, kerületi versenyeken, koncerteken. Sajna azonban mindez is kevésnek bizonyult, hogy kamaszkorba lépve a haverok, foci, bringa, csajok ne váltak volna fontosabbá a cimbalomnál, nem szólva a szolfézsról!

Képzeljétek magatokat 13 éves helyembe! Ballagok hónom alatt a kottáimmal délután a zeneiskolába, miközben elhúz mellettem „zsír” bicaján valamelyik haverom, kormányán egy hálóban himbálódzik az 5-ös bőrfoci, s merre kanyarodik? A következő utcasarok felé, ahol éppen befordul Barbara, az évfolyam egyik legszebb fruskája! Laza lófarokba fogott haja a háta közepéig ér, tűpettyes szoknyája harangozik a csípője körül, lábacskái mint a harang nyelvei: bimm-bamm-bimm-bamm…

Kinek lenne kedve, ereje ilyenkor zeneórára menni tovább?

 -         Még hagyján, ha gitározni, vagy zongorázni tanulnék! – méltatlankodtam szerencsétlen helyzetemen. – Egy szintetizátort, vagy gitárt bárhová elvihet az ember, de hogyan cipeljem el egy házibuliba a zeneiskolából a cimbalmot? Úttörő-tábor, csajozás, romantika, cimbalom-szóló a tábortűz mellett… Jó vicc!

 Édesanyám és Joli néni minden igyekezete, könyörgése hiábavalónak bizonyult, csak abbahagytam a cimbalmozást, sajnos!

 De mint mondtam, a zene, közte a klasszikus zene szeretete örökre megmaradt. Így, amikor 2010 elején a Nagymező utca és az Andrássy út sarkán, a Lengyel Intézet üveg portálja mögött megláttam a Frederic Chopin születésének 200-adik évfordulóját hirdető plakátot, hirtelen ez a gondolatom jött:

 -         Tényleg! Milyen régen hallgattam Chopin gyönyörű, főleg szóló zongorára írt darabjait! Pedig milyen dallamosak, romantikusak keringői, például! Gyerünk csak, utánajárni hamar, honnét szerezhetnék be néhány CD-nyi anyagot?!

 Elkezdtem Chopint keresgélni, vásárolni, letöltögetni. És hallgatni, hallgatni naphosszat. Egyhamar szerelmesévé váltam keringői és nocturne-jeinek.

S ekkor mi történik? Lássatok csodát! Határtalan örömömre, egy - valószínűleg az évforduló okán rendezett - Chopin-estre bukkantam a MÜPA honlapján!

Május elsején, szombaton, éppen Anyák napja előtti estén! Legszebb ajándék lesz édesanyámnak, ki nyugdíjasként alig mozdul otthonról, sosem járt ebben a csodálatos koncertteremben, s akinek köszönhetem magát a klasszikus zenét, Chopint is közte!

Izgatottan olvasom az ismertetőt:

 „A Párizsban élő Chopin-zongorista Rév Lívia ezúttal tanítványával, Érdi Tamással ad koncertet Budapesten.”

IMG_2816.JPGRÉV LÍVIA ÉS ÉRDI TAMÁS

 -         Micsoda felemelő érzés lehet egy zenésznek azzal az emberrel lépni föl, akit példaképének tart, akitől tanulta amit tud, akinek köszönhetően vált azzá, aki! - gondoltam.

 Mad eszembe jutott, hogy: de hiszen Érdi Tamás az a zongoraművész fiatalember, aki születése óta vak, nem? Micsoda kitartás, a zene micsoda szeretete, ami képessé tesz valakit arra, hogy vakon: sem a kottát, sem a klaviatúrát nem látva emberek tízezreit varázsolja el zongorajátékával?!

 -         És ki az a zenepedagógus, aki „kihozta belőle” mindezt? Nézzük csak! – ösztökéltem magam a koncert ismertetőjét tovább böngészni.

 „Rév Lívia szinte az összes híres zenekarral játszott a világ legnagyobb városaiban. … A BBC Rádió 1992-ben a világ legjobb Chopin-nocturne játékosának választotta.

Érdi Tamás rendszeres vendége volt Rév Lívia párizsi mesterkurzusainak. … A híres varsói Chopin-szobor alatt idén nyáron harmadszor játszik több ezer ember előtt.”

 -         Hát van ilyen? – lelkendeztem magamnak. - A különleges életutat bejárt, világhírű tanárnő és kivételes tehetségű tanítványa, egyben pillanatnyilag a két legautentikusabb magyar származású Chopin előadó most egyszerre, egy színpadon lép fel, és ennek a kivételes eseménynek a tanúja lehetek, sőt! E nem mindennapi élményt ajándékba adhatom szeretteimnek! Kell ennél több?

 Mondanom sem kell, azonnal megrendeltem a jegyeket és olyan izgatottan vártam azt a szombat estét, mint kicsiny gyermekek a Karácsonyt!

 És eljött a várva várt nap!

A napi munkát kissé hamarabb befejezve, korábban tértem haza, hogy időben indulhassunk édesanyámért Gödöllőre, majd onnan a Művészetek Palotájába.

Rémlik, hogy anyácskámnak nem mondtuk meg, hogy hová megyünk, csak azt, hogy: anyák napi meglepetés, öltözzön úgy, mintha színházba tartanánk!

Izgatottan ücsörgött az autó hátsó ülésén, s párommal, Viktóriával magunk is drukkoltunk: vajon hogyan sikerül az este? Milyen élmény vár ránk?

 A koncertnek helyet adó Művészetek Palotája a XXI. század legelején, három év alatt épült fel, a nagyközönség számára 2005-ben adták át. A látogatót kívülről leginkább csak méreteivel nyűgözi le: a több, mint 10.000 négyzetméter alapterületű épületet az egyenes vonalvezetés, az egybefüggő, hatalmas üveg felületek és a díszítőelemek szinte teljes hiánya jellemzi.

Közvetlen szomszédjától, a néhány évvel idősebb, külsejét tekintve sokkal impozánsabb, egyesek szerint túldíszített új Nemzeti Színháztól, mintha hűvös tartózkodással különülne el, mondván: az értéknek belül kell lennie!

Belépve rögtön érezhetjük, hogy nem fogunk csalódni. Az épület egész belsejét az igényesség és az ízlés jellemzi. Tágas, világos terek, minőségi, természetes anyagok körülöttünk. Nem hivalkodó pompa, mégis igen magas szintű elegancia az, ami miatt az ember önkénytelenül is tudja: az igazi értékeket felmutató művészet katedrálisában lépked!

Maga a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem már a szemnek is szinte nehezen befogadható, feldolgozható élményt nyújt. A kényelmes, tágas ülőhelyeket elfoglalva nemcsak azok forgatják fejeiket gyönyörködve, nyújtogatják nyakukat álmélkodva, akik először járnak itt! A színpad mögötti részt teljes szélességében és magasságában elfoglaló orgona szabadon álló homlokzati sípjainak látványa méltóságteljes ragyogással teremti meg a kivételesen ünnepélyes hangulatot. A mennyezetre függesztett és az oldalfalak mentén látható, mozgatható akusztikai elemek pedig nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, de az abszolút tökéletes, minden tekintetben maradéktalan zenei élmény ígéretét hordozzák.

Ez alkalommal a komplett szimfonikus zenekarnak is kényelmes helyet biztosító hatalmas színpadon egyetlen zongora áll, magában.

De milyen csodálatosan csillog ébenfekete politúrja! Milyen gyönyörű, ahogyan felnyitott tetejének alsó felén a belsőjének réz-csillogása tükröződik!

Lassan megtelik a nézőtér, a folyamatosan zsongó-duruzsoló népség elfoglalja helyeit, miközben azon töprengek:

 -         Hogyan lép fel együtt mester és tanítvány, mikor csak egy zongora van itt?

 IMG_2825.JPGRÉV LÍVIA ÉS ÉRDI TAMÁS

A műsorfüzetből kapok választ erre: a koncert első felében Rév Lívia játszik, a szünet után pedig Érdi Tamás igényli figyelmünket.

Nos jó, kezdődjék a koncert! A nézőtér megtelt, lassan mindenki elcsendesedik, az oldalsó bejáratokat becsukják. Elhangzik a mobiltelefonok kikapcsolására kérő felhívás, több nyelven is. Elszórva itt-amott még egy köhintés, s közben elhalványulnak a nézőtér fényei…

Csupán a színpad áll már fényesen megvilágítva, rajta a fejedelmi hangszer, a játékosra várva…

 De nézzük csak! Hangtalan nyílik a színpad oldalajtaja és – nincs rá jobb szó! – betipeg egy nénike! Hófehér a haja, s valami apró mintás, világos színű, majd a földig érő tunika-szerű ruha van rajta. Nyakában szemüveg csüng zsinóron. Kissé görnyedt tartással, lassan indul a hangszer felé, s ekkor a nézőtéren – micsoda botrány! - felcsendül a taps.

 -         Minek ez? Hogyan? Micsoda barbár udvariatlanság, ezt a szerencsétlen takarítónőt így megcsúfolni! – nézek körbe felháborodottan. – Hát biztos itt felejtett valami törölő rongyot a zongorán, vagy benne, azért jött vissza! – gondolom. - De így gúnyolni, igazán embertelen móka, nem illő ily környezetben! Ennyi bunkót egy rakáson itten!

 S mi történik erre? Képzeljétek! A mamika odatipeg a hangszerhez, óvatosan kikerüli a zongoraszéket, majd baljával könnyedén megtámaszkodik, s nagymamai mosollyal ráncos arcán, szerényen meghajtja magát felénk! Még hangosabb, már-már orkán erejű tapsvihar!

 -         Hát hogy-hogy-mi-mi-hogy? Hogy ne essek le a székről és bujkáljak csak alája, szégyenemben! Mi ez? Ki ez? Hát ő lenne Rév Lívia igazán? Ez a mesébe illő korú, jóságos küllemű anyóka? Ő fog ma Chopint játszani nekünk, csakugyan? Hogy lehetséges ez?

 De nincs időm ezen töprengeni, a művésznő már elhelyezkedett székén, feltette szemüvegét és a kottát nyitja… A keresett részhez lapoz, két kezét a billentyűk fölé emeli és belekezd az f-moll balladába.

 Csak ámulok. Még szerencse, hogy ülök! Nem, az egészen biztos, hogy nem bírnám ezt állva. A végtagjaim elgyengültek, mintha minden vér a fejembe tolult volna, hogy agyam képes legyen feldolgozni az élményt. Nem vagyok biztos benne, hogy hallhatom-e valóban, amit hallok? Nem hiszem el, amit látok! A meghatottságtól könnyezni kezdek és hirtelen újra átélem a 35 évvel ezelőtti élményt, amikor nem tartottam lehetőnek, hogy valaki képes legyen ilyen csodát művelni!

Akkor, régen, a később tanáromként szeretve-tisztelt Joli néni cimbalmozott, most meg egy 94(!) esztendős hölgy Chopin f-moll balladáját játssza úgy, mintha egész életében ezt csinálta volna…

Marhaság! Hát persze, hogy egész életében ezt csinálta! De akkor is! Ilyen korú hölgyről azt képzelnénk el inkább, ahogyan a dédunokáit várja vasárnap esetleg egy finom piskótával, nem pedig, hogy a MÜPÁ-ban Chopint játszik! És még hozzá hogy? Az a beszéd!

 Mire idáig jutok magamban, éppen elhalkulnak az utolsó futamok, befejeződik a darab.

Rév Lívia leveszi szemüvegét (nyilván csak olvasáshoz kell, egyébként zavarná), feláll, a zongora széléhez lépked és a korábbi módon meghajtva magát, fogadja a dörgő tapsorkánt.

Majd visszaül és a következő darabot keresi a kottában. Meg is van!

Néma csend a nézőtéren, felcsendül az Asz-dúr impromptu.

De jaj! Ebből baj lehet! Rémülten látom, hogy a művésznő elfelejtette feltenni a szemüvegét! A kottában lapozva a darabok címeit nyilván látja, hisz azok nagyobb, vastagabb betűkkel vannak szedve, de a hangjegyek maguk, már csak szemüveggel láthatók számára, nyilván!

Fejből játszik most, más nem lehet. Vajon tudja az egész darabot? Képtelenség! Az egész Chopin életmű nem lehet a fejében! Mi lesz, ha belesül?

A második oldal felénél járhat, amikor egy rövid résznél csak a jobb kéz játszik. S mi történik? Nem fogjátok elhinni nekem, pedig így volt! Bal kezével a szemüvegéhez nyúl, s miközben jobbjával a billentyűkön működik, a közönség felé kitekintve (talán még kacsintott is? Nem tudom!) alig észrevehető vállat rándítás kíséretében, egy mozdulattal felteszi az ókulát és a következő pillanatban két kézzel játszik ismét! És mindezt egy másodperc alatt! Fantasztikus! Hihetetlen!

A második darab után, ha lehet még hangosabb a taps, és az ezt követő három opus is földöntúli élményt jelentett mindannyiunk számára. Szavakkal szinte leírhatatlan az érzés, amit éreztem ott Rév Lívia játékában gyönyörködve.

 S hogy miként lehet az, hogy én nem tudtam, kicsoda is és mennyi idős is ő?

Hát persze! A MÜPA program-ismertetőjében szó esik sikereiről, még egy őt méltató idézet is olvasható Rubinsteintől, de egy szó sincs arról, hogy 1916-ban született, s hogy a Zeneakadémián Weiner Leó tanítványa volt! 1938-ban Bartók, Kodály és Dohnányi jelenlétében diplomázott, egy élő legenda…

Hát mondjátok, micsoda szerződése lehet ennek a hölgynek az ördöggel, hogy ennyi idősen ilyen zongorajátékra képes? És az a huncutság a szemüveggel? Kimódolt trükk volt, vagy a gyakorlat és a zsenialitás keveréke? Ki tudja? Csak ő maga. Én csak azt tudom, hogy egy egész életre szóló élményt okozott nekem, alig egy óra alatt!

 A szünet után Érdi Tamás lépett a zongorához, egy fiatal hölgy segítette a tájékozódásban. Bemutatkozó meghajlása után frakkja szárnyait hátracsapva maga alá húzta a zongorapadot, jobb lábát a pedálra, kezeit a billentyűzet fölé emelte és belekezdett egy Chopin halála után katalogizált darabba, a cisz-moll nocturne-be.

Az ő esetében ugye, kérdés sem lehet, hogy fejből játszik, vagy sem?

Nehéz, komoly, magas szintű szakmai tudást, virtuozitást igénylő darabokat játszott. Nem a gyakran választott, lágyabb, dallamosabb, közismert és –kedvelt keringők voltak műsorán, így némi hiányérzetem támadt, mert nem tudtam élőben megmutatni édesanyámnak az általam oly igen szeretett melódiákat.

Az is igaz azonban, hogy Érdi Tamás játéka, az a már-már hihetetlen, de mégis a szemünk előtt megmutatkozó kivételes tehetség, amivel a hangszert megszólaltatja, feledtette piciny csalódottságomat.

Különleges élmény volt látni-hallani, amint egyedülálló érzékenységgel, páratlan technikával, egyik-másik darab esetében komoly fizikai munkát végezve kelti életre a halhatatlan zeneszerző, Frederic Chopin briliáns elméjének szülötteit.

 A műsor végén pedig könnyekig megható, feledhetetlen pillanatok: Rév Lívia és Érdi Tamás, ez a két zseniális művész; tanárnő és növendéke együtt állnak a zongora előtt, a tanárnő egyik kezében hatalmas virágcsokor, amit épp most vett át hálás tanítványától.

Most egymás kezét fogva, ki tudja hányadszor hajolnak meg a közönség felé, miközben a szűnni nem akaró taps csak dörög egyre.

Az elégedett közönség hangos Brávó! bekiabálások közepette percekig állva ünnepli a két művészt és senki sem akar hazamenni.

Én is lelkesen tapsolok, s boldogan nézek mellettem álló édesanyámra, majd Viktóriára: sugárzik az arcuk és ettől még boldogabb vagyok.

 Köszönöm neked, Frederic Chopin! Köszönöm, kedves Rév Lívia és Érdi Tamás!

Köszönöm, Joli néni!

Szólj hozzá!

"Versengés a zongora és a hangszerek között" - interjú Érdi Tamással

2013/03/01. - írta: cimbora2012

A HELLO ART BLOGRÓL 

Négy koncertje is lesz márciusban Érdi Tamásnak, aki közel húsz esztendővel ezelőtt, tizenöt évesen játszott először zenekarral, nagy tetszést aratva a Tavaszi Fesztiválon, éppen Vásáry Tamás vezényletével, aki a március 7-i hangversenynek is a dirigense.

erditamas_lippai.jpg

A Savaria Szimfonikus Zenekarral koncertezik március 7-én, Szombathelyen, s Mozart kétzongorás versenyművét játssza Vásáry Tamással, aki a zongora mellől vezényli a zenekart.
- Nem ez lesz az első alkalom, hogy az Esz-dúr zongoraversenyt együtt játsszuk, másfél évtizeddel ezelőtt az Operaházban, néhány éve pedig Londonban, a Barbican Centerben adtuk elő ugyanezt. Úgyhogy nincs más dolgunk, csak fel kell eleveníteni az emlékeinket...
A legelső zenekari koncertjén is Vásáry Tamás volt a karmester, amikor Mozartot játszott, nagy sikerrel.

- Az ő segítsége, támogatása, bíztatása nélkül bizony nem tudom, hol lennék! 15 éves voltam, amikor először zenekarral játszottam, és számomra nincs izgalmasabb zenei élmény, mint amikor körülöleli az embert a zenekar, és megindul egy jó értelemben vett versengés a zongora és a hangszerek sokasága között.

- És van győztes?

- Az a jó, ha nincs. Akkor születik különleges előadás, ha van versengés, de ez kiegyensúlyozott, és senki sem lassul le, vagy rohan előre. Szóval nagyszerű élmény az együttmuzsikálás, ráadásul két zongorával!

- Mozarttal indult zenekari élete, de játszott már Beethoven-zongoraversenyt Uri Mayerrel, Chopin-zongoraversenyt Rico Saccanival és Kocsis Zoltánnal, Liszt-zongoraversenyt tavaly a bukaresti Enescu Filharmonikusokkal... Nem hiányzik, hogy nincs kontaktus a karmesterrel?

- Amikor a Torontói Szimfonikusokkal játszottam, akkor éreztem, hogy az angol karmester, Barry Wordsworth kissé szorong, hogy mi lesz ebből, de elég hamar megnyugodott, mert négy próbát írtak ki, de aztán egy próba után hármat lemondott. Ha a zene összetartó erejét érzi az ember, akkor nincs probléma és ehhez nem kell látni.

Elég sűrű a március első fele, Szombathely után három szólóest következik, a Rózsavölgyi Szalonban 11-én koncertezik, az Olasz Intézetben 13-án hallgathatják meg az érdeklődők, s néhány nap múlva, március 18-án már Brüsszelben lép a közönség elé...

- Igaza volt Chopinnek, a szalonoknak különleges, meghitt hangulatuk van. Én is átéltem ezt már néhányszor a Rózsavölgyi Szalonban, ami az egyik legkedvesebb koncerthelyszínemmé vált, de azért remélem az Olasz Intézet közönségét is sikerül meghódítanom.

S ez jótékonysági est lesz a Lions International szervezésében, a bevételt pedig a tehetséges állami gondozottakkapják.

- Sokszor elmondtam már, most is csak ismételni tudom, hogy szeretek segíteni hátrányos helyzetű sorstársaimon. Én is sok segítséget kaptam másoktól, és ezt jó érzés viszonozni. Szeretném, ha siker koronázná ezt az akciót is, néhány hónapja ugyanis fantasztikus élményben volt részünk Grazban, ahol Fodor Beatrix operaénekessel adtunk jótékonysági koncertet. A Grazi Zeneakadémián ugyanis 100 magyar diák tanul tandíjmentesen, s a legtehetségesebbek között osztották szét a bevételt, ami 17 000 euró volt. Ha nem is ennyivel, de azért remélem, itthon is segíteni tudunk.

- Brüsszelben pedig netán március 15-ét fogják ünnepelni?

- Igen, ünnepelni megyek, az Európai Néppárt meghívására, és remélem az ünnephez méltó,  forradalmi programommal elégedettek lesznek.

-A Rózsavölgyi Szalonba pedig gyorsan visszatér, hiszen rövidesen új bemutatója is lesz, mégpedig A KÉT TAMÁS címmel. Ki a másik Tamás?

- Nagy kedvencem, Jordán Tamás. Ahogy ő mond verseket, úgy szerintem senki más… Nagyon szeretem a verses-zenés összeállításokat, alcímnek pedig egy Ady-verssort választottunk , ’Hogy látva lássanak…’ és hogy mit zongorázom, az legyen meglepetés …

-„ Sokkal érzékenyebben nyúl a billentyűkhöz, mint a látó emberek. Úgy hiszem, hogy az ő játékában bizonyos dinamikai tartományokban olyan érzékenység van jelen, ami nálunk természetszerűleg nem lehetséges. Azt merném mondani, hogy talán Chopin-i mértékkel lehetne ezt a képességet mérni -„ mondja Önről Kocsis Zoltán.

- Nem tagadom, hogy ez a vélemény nagy hatással volt rám. Emlékszem, amikor életem első dicsérő kritikáját hallgattam a Magyar Rádió Új Zenei Újságjában, annak örültem ennyire! Akkor tizenévesen, majdnem kiesett kezemből a kis rádió, mert Kroó György elismerő szavai ugyanilyen váratlanul értek, mint a fenti sorok. Szerintem mindenkinek szüksége van bátorító, bíztató szavakra, odafigyelésre. Azt hiszem, hogy ezek nélkül sokkal nehezebben küzdöttem volna meg a lehetetlennel. Életem hihetetlen ajándéka volt, Kroó György bíztató véleménye minden koncertem után. Felbecsülhetetlen hiányát gondolom, nemcsak én érzem. Rengeteget tanultam a műsoraiból is, ugyanúgy, mint abból az együttlétből, ha Kocsis Zoltánnal dolgozhatom!

Mit jelent mindennapjaiban a zene, s hogy érzi, hol tart most a pályáján?

Nem mindig jelent örömöt a zene, mert a gyakorlás kemény, komoly munka, nem könnyű megküzdeni például a Tarantella záró futamaival vagy Chopin a-moll (Vihar) etűdjének kacskaringós íveivel. Ezek nem kifejezetten a boldogság pillanatai… Amikor azonban hallom a vastapsot, vagy azt, ahogy édesanyám a fülembe súgja, hogy állva tapsol a közönség, akkor érzem, mégiscsak érdemes ez a küzdelem azzal a bizonyos lehetetlennel. Azt meg, hogy hol tartok a pályámon, nem nekem kell eldönteni. Nekem csak az a fontos, hogy szeressen a közönség, és egyre több ember legyen komolyzene rajongó, mert mint szoktam mondani, Mozart nélkül lehet élni, de nem érdemes!

(fotó: Lippay Ágnes)

Szólj hozzá!

Forum Hungaricum

2012/11/27. - írta: cimbora2012


GRAZ egyik legszebb és legrégibb koncerttermében tartották azt a jótékonysági koncertet, ahol Tamás a múlt héten zongorázott. Megérkezésünk után, a legelső utunk a koncertterembe vezetett, a Minoriták kolostorába, a Minoritensaal-ba,hogy kipróbálja a zongorát.

m-saal.jpg

/ Bár ezt, Tamás általában feleslegesnek tartja, inkább sétálna, s morogva  mindig megjegyzi: Miért? Úgy sincs másik! Ez a megjegyzés persze nem tőle, hanem Richtertől származik, de Tamásnak nagyon megtetszett, s ilyenkor folyton morog: ’Ha jó, akkor miért próbáljam ki, ha rossz, azzal elég a koncert előtt szembesülni!’ /

óratorony graz.jpgA Ferences templom mögött, a város egyik legrégibb épületébe lépünk, a minoriták kolostorába, ami 1239-ben épült, s a gyönyörű barokk termében, - ami semmihez sem hasonlítható – találtuk meg a zongorát. Ez  a Ferences templom torony majdnem annyira rányomja  bélyegét Graz városképére, mint a folyó túloldalán, a hegy tetején magasodó Óratorony.

Először jártunk ebben az ámulni valóan szép városban, de hamar megértettük, hogy 1999 óta miért lett a világörökség része, s azon sem lepődtünk meg, hogy 2003-ban  Graz volt Európa kulturális fővárosa. Csodálatos őszi időben próbáltuk felfedezni a város nevezetességeit, de hamar rájöttünk, hogy ehhez sokkal több időre lenne szükség. Itt minden utcasarkon újabb és újabb meglepetés várja a kíváncsiskodót, s a régi és a legújabb építmények varázslatosan keverednek egymással. Jártunk a Mura folyó parti sétányán is, ahol a folyó rendszeresen  hangos morajlásba csap át, amit Tamás igen nagy örömmel fedezett fel. A legdöbbenetesebb élmény, azonban az a fantasztikus alagút rendszer volt, amire egyszer csak hirtelen rátaláltunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ember gyanútlanul sétál a városban, aztán hirtelen egy furcsa  lépcsőrendszer tárul elé, amiről aztán másnap, - amikor már túl voltunk a koncerten, - megtudtuk, hogy a második világháborúban a hegy alá épített 6.3 kilométer hosszú és 20 bejárattal rendelkező tárnarendszer, ami legalább 40.000 embernek jelentett óvóhelyet a légitámadások elől. Fantasztikus élmény volt végigmenni ezen a hosszú lépcső folyosón a hegy gyomrában, amiben többek között a mesebarlang vasútja kanyarog, és egy fantasztikus földalatti rendezvénycsarnokot is felfedeztünk.

grazer_schlossberg-grottenbahn.jpg

Itt épp az előző este hulladékait takarították. – Itt se lenne rossz zongorázni! – állapította meg Tamás, hangjával  próbálgatva az akusztikát…

Koncert előtti sétára mindig szükség van, s hogy ezt Tamás mennyire szereti, azt egy gyors fényképpel érzékeltetem, Rékával sikerült lefényképezni, amikor kijöttünk a barlangból…

IMG_9998.JPG

No, de a koncert legalább ennyi meglepetést tartogatott számunkra. Azt tudtuk, hogy ez minden második évben egy hosszantartó esemény, s a város tiszteletbeli magyar konzulja, Rudi Roth a fő szervező, - a Művészeti Egyetem (Kunstuniversität) magyar tanáraival  – aki nem tudni miért, de nagyon szereti a magyarokat. A zsúfolásig megtelt nézőtér számomra hihetetlen türelemmel tűrte a hosszú programot, ugyanis az est több részből állt.
Krause Annamáriától szerzett információk alapján vagyok ilyen tájékozott, aki 20 éven át volt a Grazi Zene és Képzőművészeti Egyetem /Grazer Kunstuniversität/ zongoratanszék tanára, s az ő ajánlására került be a programba Tamás. Annamária nemcsak ezért csodálatos lény számunkra, hanem mert egy ízig vérig fantasztikus pedagógus!

IMG_9965.JPG

 Évek óta nyugdíjban van, de a szíve még ott van Grazban a tanítványainál. Bele sem merek gondolni, hogy húsz éven keresztül minden héten megtette a Leányfalu-Graz útvonalat kocsival, s ahogy meséli, lelkesen járt ki hetenként hétfőtől péntekig, - ki tudja hány féle nációhoz tartozó tanítványaihoz. – De, hogy ezen a zenei fakultáson ma 100 magyar egyetemista ingyen tanulhat, azt nehezen lehet elképzelni, pedig így van!  Ez a koncert pedig a legjobbak támogatására jött létre, egy tanári zsűri megállapítja, ki a legjobb tíz, s azok közül öten játszhatnak a koncert első részében - bemutatkozásként. Tamás koncertje, s Fodor Beatrix operaénekesnő  koncertprogramja a diákok ösztöndíjának támogatását segítette. Aranyosak voltak, amikor az est végén köszönetet mondtak Beatrixnak és Tamásnak.
A siker óriási volt, majd a Stájer tartományi főnök, Franz Voves úr átvette a magyar állam kitüntetését a bécsi magyar nagykövettől, Szalay Bobrovniczky Vincétől, s az ő beszédük után következett Tamás programja, majd ezt zárta Fodor Beatrixnak a műsora. A siker fergeteges volt, s amikor Roth úr átadta a koncert végén Tamásnak a város ajándékát, azzal búcsúzott, reméljük, hamarosan újra látunk. A meghívás a bécsi követ részéről már konkrét volt, Tamás tavasszal Bécsben játszik. S ami még Tamás számára nagy ajándék, hogy a zeneegyetem tanárai sorba lelkesen gratuláltak Liszt játékához, Földi Bence még e-mailt is küldött utánunk, amit azért idézek, mert szóban-írásban úgysem hinné el senki, anyának lenni u.i. ilyen szempontból egy hálátlan szerep, mert ha örökké  csak jókat mond az ember a fiáról, unalmas is meg hiteltelen. Szóljon helyettem ugyancsak a zongoratanszék nyugdíjas tanárának levele…

Kedves Anyuka !

Egy kellemes napot kíván az Öreglegény, akit Tamás fia tegnap elvarázsolt!Az érzékeny hangvétel, a dübörgésmentes, határokat ismerő forték, s legfőképp a piánók széles skálája már  Debussy Boldog szigetében a "csendes-örömök" szigetére invitált., - ( - ahogy ezzel jó néhány festményen is találkozhatunk - ) Úgy éreztem, hogy Tamás, A.B. Michelangeli nyomain jár.Kiszámíthatatlanok az Isten útjai ,  itt elvesz, ott bőségesen osztogat. Nagyon örülök a találkozásnak, s kívánom, hogy egy alkalmas menedzser egyengesse jövőjét. Tisztelettel
Földi Bence   

utóirat: Vendég volt az este Horváth István volt bécsi nagykövet,  azzal búcsúzott, hogy mostantól ott szeretne lenni Tamás minden koncertjén…. Mosolyogtam, milyen kedves, majd hétfőn, három nap múlva, amikor megjelent a Szalay Szalonban, nem hittem a szememnek. – Ígértem, csak ezért jöttünk át Bécsből- mondta, s ilyenkor azért ugye megbocsátható, ha elérzékenyül egy anya….Nem?

tamas.jpg

 

Szólj hozzá!

egy cikk, egy levél

2012/08/21. - írta: cimbora2012

Miután megjelent a ORIGO -ban egy cikk, kaptam egy levelet

Megosztom veletek

A cikket ITT olvashatjátok


és a levél:

From: Kiss Istvánné [mailto:govrik@freemail.hu
Sent: Monday, August 20, 2012 10:14 PM
To: erdimarta
Subject: Cimbora műsor

 

Kedves Márti!

Először is gratulálok ahhoz, hogy Tamás aug. 20-a tiszteletére átvehette a Magyar Érdemrend Lovagkeresztrjét!

Olvastam az interjút veled a Cimbora műsorról. Nagyon sajnálom én is, de reménykedem benne, hogy visszatérnek, megújulnak régi műsoraid és táboraid. Épp a napokban emlegettem társaságban a grindelwaldi téli táborokat. Micsoda élmény volt az gyermeknek, fiatalnak, idősebbnek egyaránt, nem is beszélve a több évtizeden keresztül megszervezett balatonalmádi és egyéb helyen megrendezett Cimbora táborokról vagy a múzeumi hétvégékről, amikor interaktív programot szerveztetek a gyerekeknek a különböző múzeumokban. Sosem felejtkeztél el a különböző sérüléssel élőkről sem, mindig ott voltak a táborokban, vagy a programokon a vakok, a mozgássérültek vagy más egyéb fogyatékossággal élők, már a legelső táborokban ott voltak a kolozsvári vak- és gyengénlátó gyermekek és egyéb erdélyi városokból, falvakból érkezők, a felvidéki és a délvidéki magyar gyermekek.

Most csak ennyit írok, de te is tudod, hogy még legalább 2-3 oldalt is írhatnék arról, hogy milyen hasznos volt a résztvevő gyerekeknek, fiataloknak a Cimbora-tábor, a Cimbora-műsor stb. Remélem én is, hogy belátják az ezzel a témával foglalkozó tévések, hogy  milyen kárt okoznak a gyerekeknek azzal, hogy nem nézhetik a Cimbora műsorokat és helyette mindenféle egészségre, lélekre károsító lövöldözős filmeket néznek. Ezeknek már láthatjuk is a hatását....

 

Még egyszer sok szeretettel gratulálok Tamáshoz és neked is hogy tovább harcolj, hogy valósuljon meg ismét a Cimbora-televízió.

Sok puszi

Marika

A Facebookon közzétettem az Origo cikket sokan lájkoltátok. Köszönöm

Címkék: origo cimbora
Szólj hozzá!

Érdi Tamás: "Ezekért a pillanatokért érdemes élni"

2012/05/24. - írta: cimbora2012

http://fidelio.hu/klasszikus/interju/erdi_tamas_ezekert_a_pillanatokert_erdemes_elni

Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol négy koncerten játszotta többek között Chopin, Liszt, Debussy és Kodály műveit.

A nyári pihenő azonban messze még, hiszen Érdi Tamás május 26-án a Millenáris Teátrumban, június 13-án a Rózsavölgyi Szalonban koncertezik. Június 15-én Tatabányán, 28-án Tatán a Víz-Zene-Virágfesztiválon játszik, a nyár további részében pedig a Bakonyban és a Balaton partján hat városban gyertyafényes koncertet ad. Az ősz Grázban, Londonban, Stuttgartban, Kijevben és Torontóban találja majd a muzsikust. 

- A Mezzón is hirdették a Lutry-ban tartott koncerted, de külföldi hangversenyeid sokaságát tekintve valószínűleg nem ez volt az első svájci koncertélményed.

- Hatodik alkalommal játszom Svájcban, a legelső még gyerekkoromban történt. A Vásáry Tamás vezette Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági zenekarával Interlaken környéki templomokban koncerteztünk, s az ifjú zenészek között olyan muzsikusok voltak, mint Héja Domonkos, Oláh Vilmos, Kelemen Barnabás és Miklósa Erika, hogy csak a leghíresebbekre emlékezzek. Megmásztuk 'Európa legtetejét', s nekünk, az akkori vakok általános iskolásainak különösen nagy élmény volt, hogy a grindelwaldi síoktatók megtanítottak bennünket síelni. Emlékszem, mindenki döbbenetére 3000 méterről csúszhattunk le nem is egyszer a Jungfraujoch legmagasabb lejtőiről. Így aztán érthető, hogy Svájchoz a mai napig különleges érzelmek fűznek. 

Érdi Tamás (fotó: Müpa)
 

- Lausanne-ba ha jól emlékszem, két éve jártál. 

- Ez már egy lényegesen más minőségű koncert volt, nemcsak azért, mert eltelt közben tizenhat év, hanem a közönség lelkesedése szívbemarkoló érzés volt számomra. Ez után a koncert után kaptam meghívást Előd Bernadette-től a Lutry Bach Fesztiválra, s fogalmam sem volt, hogy eddigi svájci kalandozásaimnak ez lesz a csúcsélménye. 

- Miért, mitől volt ez különlegesebb, mint a többi? 

- Kevés szó esik itthon arról, hogy milyen sok magyar muzsikus dolgozik szerte a világban. A szólistákról valamivel többet hallani, de olyan zenészek, akik hagyományokat, értékeket őriznek, azokról bizony keveset beszélünk. Én itt hallottam először Gérecz Árpád hegedűművészről, aki ennek a Lutry-i Bach-koncertsorozatnak az alapítója, és Előd Bernadette-ről, aki az ő tanítványaként, a halála után átvette a stafétabotot. Nekik köszönhető a folytatás, s hogy ez a Bach Fesztivál már több mint ötven éve Európa egyik legrangosabb zenei eseménye. Megtisztelő, sőt megható érzés volt fellépni egy olyan templomban, ahol egykor Sebők György zongorázott, Starker János csellózott, ahol Yehudi Menuhin volt a vendég, s ahol a magyar muzsikusok évtizedek óta rendszeres fellépési lehetőséget kapnak. Mit mondjak? Jó érzés volt megtudni, hogy akik életben tartanak egy ilyen fesztivált, azok magyarok. 

- Milyen más városokban léptél fel? 

- Amikor a magyarok megtudták, hogy játszom a Lutry Fesztiválon, a Helvetia-Hungaria Társaság szervezett néhány koncertet Genfben, Zürichben és Bernben, ahol dr. Nagy Erzsébet nagykövet vendégei voltunk. Bár ennyi szeretetet és kedvességet már régen kaptam a közönségtől, hozzá kell tennem, hogy nagy részükkel "csak" angolul tudtam beszélgetni. Zürichben meglepően sokan voltak, de az igazi sikerélmény számomra az volt, hogy a genfi koncertterem két őrző-védője, két fiatalember, beült a hallgatók közé. Beethovent, Schubertet és Debussyt ők először hallottak. Lelkes gratulációjukból megtudtam, hogy ezután ők is koncertlátogatók lesznek. 

- Milyen különleges élményeid voltak még? 

- A Lutry-i koncert végén Előd Bernadette átölelt és azt mondta, hogy "lezongoráztad a csillagos eget". Három nappal később a zürichi koncert végén Esther Erkel szintét átölelt és ismerve a Lutry-i történetet, csak annyit mondott: "Ugyan! Ehhez képest a csillagok!". Ez azért is esett jól, mert ő maga is zongorázik, jól ismeri tehát a nehézségeket is. Úgy gondolom, ezekért a pillanatokért érdemes élni!

Chopin: g-moll ballada, op. 23, km.: Érdi Tamás, Müpa 2010

Kapcsolódó program(ok) – a részletekért kattintson a linkre!

Szólj hozzá!

Legkedvesebb cimborám

2012/04/18. - írta: cimbora2012

Kedves Cimboráim,

Az események elsodortak kedvenc laptopomtól, pedig minden nap elhatároztam, hogy tollat ragadok, hisz vár rám a cimbora blog, már ami a billentyűket illeti, de aztán jönnek a nem várt események, amelyek erősebbek egy elhatározásomnál…

Takács Vera volt kollegám-kölyökidős cimborám, a blog "rebdszergazdája" jogosan háborog, küldi az emaile-ket, hogy:

-Mi van? Mi lesz már? Ez így nincs rendjén! Nem ezért találtam ki neked ezt a blogot, hogy ne írj semmit, mikor tudom, mennyi minden történik körülötted!?

Amikor a legsűrűbb napokat éltük hajdan gyerek-televíziós életemben, mindig arra gondoltam, ha majd jönnek a nyugdíjas évek, amikor csak az unokáim lesznek életem főszereplői….az lesz az igazi béke és nyugalom…

Hát itt vagyok nyugdíjas éveim kellős közepén, persze nem úgy jutottam ide, ahogy szerettem volna, nem úgy telnek a napok, ahogy akkor gondoltam, minden másképp alakult, mint reméltem, de itt vannak ezek az évek, itt vannak szerencsémre az unokák, no meg Tamás fantasztikus koncertjei, ezek az ünnepnapok!

Ilyen volt ez az első szombat délelőtti Cimbora Klub a Rózsavölgyi Szalonban, s azóta furdal a lelkiismeret, hogy hallgatok, pedig volna mit mesélnem, mert az öröm azóta is velem van, s naponta többször is elmosolyodom, amikor eszembe jutnak ennek a találkozásnak a pillanatai. Velem jönnek a kedves arcok, anyukák, nagymamák ölelő tekinteteivel, a koncert utáni köszönetekkel, ölelésekkel, s ami még ennél is fontosabb, a párnákon, a lábam előtti sok-sok csillogó szemű apró új cimbora jelölt tekintetével…bevallom, nem is reméltem, hogy mindjárt az első találkozás ennyi régi és új cimborát mozgósít. Azt meg végképp nem hittem, hogy az óvodások ugyanolyan lelkes Sebő rajongók lesznek, mint az érdi Cimbora klub hetedikes diákjai.

Nem tagadom, hogy erősen dobogott a szívem, amikor köszöntöttem a Rózsavölgyi Klub Cimbora közönségét, de a feszültséget azonnal félbeszakította Marci unokám, aki mögöttem ült a Londonból kapott piros emeletes buszt ölelgetve, s amint meghallotta köszöntő szavaimat, ami „kedves régi és új cimboráim”-ig jutott el, meghúzta a szoknyámat és hangosan közbeszólt:

-       Én vagyok a te új cimborád! – s ahogy megfordultam csitítani, láttam a sértettséget gyönyörű szemeiben, hogy jövök én ahhoz, hogy őt kihagyom a köszöntőmből, hisz eddig folyton azt hallotta tőlem, hogy ő az új és számomra legfontosabb cimbora, most meg…?

Tovább
Szólj hozzá!

Ölelések Londonban

2012/04/04. - írta: cimbora2012

Érdi Tamás koncert. 2012. április 2. London


Ragyogó napsütés, London utcáin, bár a meteorológia esőt jelzett.
Otthon tombol a szél, itt verőfényes napsütésben sétálunk, s irigykedünk ebben a boldog emberekkel zsúfolt, jókedvű városban, ahol a zászlókkal tüntetésnek képzelt felvonulásról kiderül, hogy célja csupán: "adj egy ölelést!" Így is lehet élni, irigykedem tovább, de éreztem már hasonlót itt, a Trafalgar téren, néhány évvel ezelőtt, amikor Tamással ugyancsak koncertezés ürügyén, pontosan ezen a téren tört rám hasonló életérzés. Nelson admirálist, és nemzeti ünnepüket éltette a tömeg, s az emberek tomboló örömében, az együtt ünneplés soha nem látott boldogságában örvendezve, azon töprengtem, vajon megérem-e még, hogy otthon is átélhetünk hasonló, együtt ünneplést március 15.-én vagy október 23.-án....Persze az 'adj egy ölelést' gondolata fel sem merül bennem.
Zsuzsa barátném - Dr. Lindner Zsuzsa nagyszerű fogorvos,  otthonosan vezet bennünket London utcáin, itt tanult meg mindent, amit egy jó fogorvosnak tudni kell, így aztán a városiránti szeretete már ezért is érthető. Az ölelést az angol fiúval nem hagyta ki, 

london 2012c.jpg


Lelkesedése bennünket is magával sodort. Londonba elsősorban Tamás iránti rajongása hozta, de közrejátszott a város szeretete, valamint a találkozás régi, rendkívüli barátaival, akiknek vendége. Őket megismerni, számunkra is felejthetetlen élmény volt! Sir John Birch hat éven át volt Budapesten Anglia nagykövete, s ez alatt Magyarországra hozta Anglia legfontosabb hírességeit! Különös élmény ez a délutáni teázás, a szobák valóban hemzsegnek a magyar emlékektől, Göncz Árpád fotója, mindjárt a hallban fogadott bennünket. Látni, hallani kellett volna, hogy az ex nagykövet a magyar festmények, a magyar tárgyak történetéről mesélt. Jó érzés volt ezen a délutánon magyarnak lenni! Bántott, hogy ebben a boldog városban, ilyen élmények, ilyen körülmények között is azon járt az eszem, hogy vajon otthon hányan ülnek most a képernyők előtt, hiszen 15 év után először került Cimbora a Magyar Televízió képernyőjére, s talán kár is volt ezt erőltetni, mivel sajnos a gyerekeknek szánt műsorok ma csak ezen az m2 csatornán jelentkeznek, ahol a nézettség sokszor számokban ki sem mutatható! De hagyjuk a múltat, a Cimborát, majd csak elfelejtem mindezt Tamás koncertjén...

Tovább
1 komment

Cimbora Klub a Rózsavölgyi Szalonban

2012/03/30. - írta: cimbora2012

Áprilisától a Rózsavölgyi Szalon ad otthont a Cimbora Klubnak. A klub célja egy olyan állandó, gyermek és ifjúsági kulturális műhely létrehozása, amely összehangolt programsorozat szervezésével rendszeresen várja látogatóit. 

Áprilisi programok


2012.05.05 
Szombat
11:00

Cimbora Klub
Vendég: Tóth Krisztina és Müller Péter Sziámi

muillerpetersziami.JPGtoth_krisztina.jpg

Részletek a Rózsavölgyi Szalon honlapján
 Rózsavölgyi Szalon
1052 Budapest, Szervita tér 5

Szólj hozzá!

KÖSZÖNTŐ

2012/03/26. - írta: cimbora2012


4 alkalommal az m2 csatornán Cimbora - régi új
2012. április 1., 8., 15., 22.
részletek ITT

 

 

Kedves felnőtt és leendő CIMBORÁIM!

Lehet, hogy furcsa, de amiről tájékoztatni, mesélni szeretnék nektek, ahhoz szívesen bevonnám szüleiteket, nagyszüleiteket, mert igaz, hogy ez a blogg, ez a honlap, a CIMBORA nevet viseli, és hozzátok szeretne szólni, tíz alatti és tizenévesek, mégis először most a szüleitek segítségét szeretném kérni.
É.Szabó Márta vagyok, a Cimbora műsor alapító főszerkesztője. A műsor 1973 -ban jelentkezett először a Magyar Televízió képernyőjén.

 Kedves anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák, valódi cimboráim, akik még látták régi műsorainkat, amikor havonta, - de volt olyan időszak is, amikor hetente köszöntött benneteket ez a főcímzene!

Igazi cimboráim ugyanis ti vagytok, és nélkületek nehéz lesz feltámasztani, ami lassan 15 éve alig létezik. A Duna Televízió hajnali adásait leszámítva, megszűnt a műsor a Magyar Televízió képernyőjén. Sajnos ez a csatorna az elmúlt évtizedben elfelejtette egyik legnépszerűbb műsorát, pedig micsoda nézettsége volt fénykorában! Most meg csak lábadozunk, és megkíséreljük a lehetetlent, de ehhez a ti segítségetekre van szükség! Szeretnénk gyerekeiteket visszacsábítani nemcsak a képernyő elé, hanem internetes honlapunkra, és a Cimbora blogjára is. Arra kérlek benneteket, segítsetek ebben, figyeljétek, mikor jelentkezik a Cimbora, mert sajnos figyelem felhívó reklámra nem kaptunk lehetőséget! De más utakon megpróbálunk megtalálni benneteket, ezért fogtam levélíráshoz!

Tovább
Szólj hozzá!

Cimbora adások az m2 műsorán

2012/03/26. - írta: cimbora2012

 CIMBORA bemutató anyagaink az Új Nemzedék Jövőjéért program megrendelésére készültek, amelyben a Cimborát hungarikumnak minősítették, s a program szeptembertől új műsorokra biztosít anyagi támogatást.  A NEA pedig nyári Cimbora Táborozást biztosít nekünk a Zánkai Gyerekvárosban.     

 

2012. április 23.
4.
A Kölyökidő a kilencvesen évek  sorozata volt, a műsorvezető gyerekcsapat népszerűségét a folytatásos történetek" miniszappanok" alapozták meg. Takács Vera színitanodájából kikerülve ma is ismert médiamunkások, színészek lettek. /Acél Réka Szekeres Nóra, Kovács Róbert, Kinizsi Ottó, Lass Bea, Dombóváry Kristóf, Czippán Anett, Gévai Juli, ... / Nem volt kölyökidősök nélküli tábor, ott már saját filmeket is készítettek/Szerepcsere, Megint/  
Az adásban a nyári táborban készült előadásuk mellett Kovács Robi és kislánya Kincső, Gévai Juli és gyerekei kedvenc Cimbora részleteiket is felkonferálják. 
A videón a Kölyökidősök tábori előadásának részletét láthatjátok
Tovább
Címkék: cimbora
Szólj hozzá!

Az unokám verset mond

2012/03/25. - írta: cimbora2012


Ő Marci,  Weöres Sándor: Haragosi c. versét mondja, egy kis filmforgatással köritve

Nagymamák, nagypapák, a Ti unokáitok is tud verset? 

Ha igen, és feltettétek a You - Tubera, csak küldjétek el az embed kódot /beillesztő kód/
- ha mindez kínai kérdezzétek meg lányotokat, fiatokat, vagy akár az unokát -

és akkor ide is felkerülhet és - na mit szólnátok? - indíthatnánk egy unoka versmondó versenyt!

Hoztá lehet szólni itt alul, kiváncsi vagyok, érdekelne e titeket!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása