Régi és új cimboráknak

Ölelések Londonban

2012/04/04. - írta: cimbora2012

Érdi Tamás koncert. 2012. április 2. London


Ragyogó napsütés, London utcáin, bár a meteorológia esőt jelzett.
Otthon tombol a szél, itt verőfényes napsütésben sétálunk, s irigykedünk ebben a boldog emberekkel zsúfolt, jókedvű városban, ahol a zászlókkal tüntetésnek képzelt felvonulásról kiderül, hogy célja csupán: "adj egy ölelést!" Így is lehet élni, irigykedem tovább, de éreztem már hasonlót itt, a Trafalgar téren, néhány évvel ezelőtt, amikor Tamással ugyancsak koncertezés ürügyén, pontosan ezen a téren tört rám hasonló életérzés. Nelson admirálist, és nemzeti ünnepüket éltette a tömeg, s az emberek tomboló örömében, az együtt ünneplés soha nem látott boldogságában örvendezve, azon töprengtem, vajon megérem-e még, hogy otthon is átélhetünk hasonló, együtt ünneplést március 15.-én vagy október 23.-án....Persze az 'adj egy ölelést' gondolata fel sem merül bennem.
Zsuzsa barátném - Dr. Lindner Zsuzsa nagyszerű fogorvos,  otthonosan vezet bennünket London utcáin, itt tanult meg mindent, amit egy jó fogorvosnak tudni kell, így aztán a városiránti szeretete már ezért is érthető. Az ölelést az angol fiúval nem hagyta ki, 

london 2012c.jpg


Lelkesedése bennünket is magával sodort. Londonba elsősorban Tamás iránti rajongása hozta, de közrejátszott a város szeretete, valamint a találkozás régi, rendkívüli barátaival, akiknek vendége. Őket megismerni, számunkra is felejthetetlen élmény volt! Sir John Birch hat éven át volt Budapesten Anglia nagykövete, s ez alatt Magyarországra hozta Anglia legfontosabb hírességeit! Különös élmény ez a délutáni teázás, a szobák valóban hemzsegnek a magyar emlékektől, Göncz Árpád fotója, mindjárt a hallban fogadott bennünket. Látni, hallani kellett volna, hogy az ex nagykövet a magyar festmények, a magyar tárgyak történetéről mesélt. Jó érzés volt ezen a délutánon magyarnak lenni! Bántott, hogy ebben a boldog városban, ilyen élmények, ilyen körülmények között is azon járt az eszem, hogy vajon otthon hányan ülnek most a képernyők előtt, hiszen 15 év után először került Cimbora a Magyar Televízió képernyőjére, s talán kár is volt ezt erőltetni, mivel sajnos a gyerekeknek szánt műsorok ma csak ezen az m2 csatornán jelentkeznek, ahol a nézettség sokszor számokban ki sem mutatható! De hagyjuk a múltat, a Cimborát, majd csak elfelejtem mindezt Tamás koncertjén...

A Londoni Magyar Intézetnek nem először vagyunk a vendégei, a jól ismert Strand Szálloda, a Salieri vendéglő, ahol a tulajdonos tárt karokkal és ölelésekkel üdvözöl, s citromillatú pálinkával köszönt bennünket, pedig 6 éve jártunk itt utoljára, de a 'hungarian pianist'-át nem felejtették el. 

london_koncert.jpg


Semmi sem változott, a Magyar Intézetet pár száz méterrel a szálloda fölött
könnyedén megtaláljuk, s az új igazgatóban legnagyobb meglepetésemre dr. Pászthy Bea gyermekpszihiátert ismerem fel, a Semmelweis Egyetem docensét, akivel oly sokszor küzdöttünk a gyerekek értékorientált fejlődéséért rendezett televíziós konferenciákon. Tudtam, hogy új igazgatója van az Intézetnek, a Pászthy név is megütötte a fülemet, - de hogy te vagy itt, Bea?! - kiáltottam fel a következő igazán őszinte, szeretetteljes ölelésnél. - Hallom lesz újra Cimbora, én is most küldtem egy újabb szakanyagot - mondja szinte az üdvözlés pillanatában...- nevetünk, panaszkodunk, a problémánk változatlanok, akárcsak tíz évvel ezelőtt...de talán...azért reménykedjünk!

tamas_londond.jpg

Témát kell váltanunk, mert sodornak az események, jön a közönség, az érdekelődés leírhatatlan, s a siker ugyancsak. Ölelések, szeretet, rajongás...a közönség körülveszi Tamást, a záró Magyar Rapszódia, majd Bartók Este a székelyeknél megteszi a hatást, a vastapsot hangos óváció követ, a siker nem lehet nagyobb! London leghíresebb koraszülöttekkel foglalkozó professzorai, pszihológusok, muzsikusok követségek munkatársai ölelgetik Tamást, csodálják a kezét, gratulálnak, nézik a hosszú ujjakat, aztán jön a sokszor hallott, majd minden koncert után megismételt kérdés: - Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet ennyi féle művet kézben, észben, fejben tartani... S Tamás mesél, hol magyarul, hol angolul próbálja elmagyarázni a tanulás titkait, nehezen értik hogy komponálja újra a műveket Becht Erika csodálatos módszerével. Nem lejátssza hallás után, hanem újraalkotja. Becht Erika nyolc éves kora óta a mai napig csodát művel...aztán a  lányok hozzák a pogácsát, ösztöndíjasok, munkatársak, mindenki mosolyog... köszönik a koncertet, köszönik Tamást, gratulálnak nekem is, emlegetik a felejthetetlen élményt, kinek melyik darab tetszett jobban. S ebben a forgatagban, amikor valóban megállt az idő, s csak a koncert hangulata foglalkoztat, az egyik pogácsás lány hozzám hajolt: - Tetszett volna hallani, hogy, amikor megérkeztek, mennyire megörültünk maguknak! - mosolygok, és boldogan falom a pogácsát, s már hallom is a Tamás iránti rajongás jól ismert fordulatát, s e helyett: - Itt van a Cimbora! Mi mindnyájan azon nőttünk fel! Nagyon örültünk Önnek is! Köszönjük azt a sok szép műsort! - Aztán a finom egri vörös bor mindenkit jókedvre derít, ismét jó magyarnak lenni...

london_2012b.jpg

Képek a koncertről  ITT

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://cimbora2012.blog.hu/api/trackback/id/tr284363016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cimbora2012 2012.04.04. 17:25:48

Ezt a nagyon kedves levelet kaptam Londonból:
Kedves Márta és Tamás!
a koncert meghívottjaimtól özönlenek a köszönőlevelek, hálásak, hogy hallhatták Tamást, részt vehettek a koncerten.
A very, extremely remarkable jelzők a legkisebbek, amit írnak Tamásról.
Segíteni fogok, ahol tudok. Elkezdem szervezni Tamás és a gimnazisták/zeneművészeti egyetemisták találkozást, valamikor ősszel, ha beindul az egyetemi év október tájban szerintem megvalósítható.
Beszélek az itteni zenei emberekkel, Audreyval találkozom hamarosan, kitaláljuk, hogy lehet tovább szervezni Tamás londoni karrierjét.
Hálás vagyok, hogy jöttetek, Tamás csodálatos volt!!!! sok szeretettel ölellek mindkettőtöket,
Bea
Dr. Beata Pászthy PhD ■ Cultural and Scientific Counsellor
Director
süti beállítások módosítása